Hatóságok a nyomozási kényszer szorításában
A Gazdasági Versenyhivatal és más hatóságok gyakorlatilag vakon hagyták figyelmen kívül a 82 milliárd forintos, több sebből vérző közbeszerzési ügyet. A Digitális Kormányzati Ügynökség (DKÜ) által összehozott szerződés furcsaságai egyértelműek, mégsem történtek eddig érdemi lépések az ügy kivizsgálására. A keretmegállapodás fókuszában álló Poszeidon EKEIDR iratkezelési szoftver már önmagában is kérdéseket vet fel, de az öt résztvevő cég kiválasztási mechanizmusa – amely során alapvető tapasztalat hiánya mellett győztesek kerültek ki – minden határt átlép.
Nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy az ajánlattevők hasonló árazással „versenyeztek”, noha a pályázat szinte számukra ismeretlen elemeket tartalmazott. Az egységesen irreális árszórás felveti a színlelt verseny gyanúját, különösen, hogy az SDA DMS – a rendszer fejlesztője – valahogy mindig előnyösen, mégis „szabályosan” került az élre.
Az, hogy a DKÜ által favorizált cégek között több kapcsolódási pont fedezhető fel, nem egyszerű tévedés, hanem egy jól koreografált vezérelv, amelynek kitalálói látszólag sérthetetleneknek hitték magukat. A GVH döntésének hiánya, amely szerint „nem állnak fenn versenyfelügyeleti eljárás indításának feltételei”, egyenesen dühítő – de mégiscsak visszafordítható volt.
Új lendületet adó ügyészi beavatkozás
A Budapesti IX. kerületi Ügyészség megmutatta, hogy a jogszabályok talán még nincsenek teljesen megfosztva érvényességüktől. Egyértelmű jelzést adtak a nyomozó hatóságnak, hogy az elutasító döntés egyszerűen tarthatatlan. A feljelentést újra napirendre kellett tűzni, és vizsgálatot követeltek, amely során az érintett cégek szerepét különös figyelemmel kell vizsgálni.
Ez nem az első eset, amikor az ügyészségnek a rendőrség nyomozásait felül kell vizsgálnia. Sajnos ez a rendszerhibás szituáció már sokadszorra ismétlődik meg, különösen korrupciógyanús ügyekben, ahol kihívást jelent a látszólag áttörhetetlen érdekszövetségek feltárása.
Egyet lépünk előre, kettőt hátra
A történetben nem elhanyagolható a politikai közeg manipulációs atmoszférája. A DK-s Vadai Ágnes, aki kérdőre vonta Polt Péter legfőbb ügyészt a tétlenségért, élesen rámutatott az elvégzett látszólagos „ténykedések” értelmetlenségére. Felismerhető a tendencia, hogy a hatóságok legtöbb reakciója egyetlen célt szolgál: a felelősség áthárítását.
A DKÜ tendere csupán egy a számos, erős korrupciógyanút keltő ügyek közül. A GVH és az ügyészség statisztikai „sikertelensége” ezekben az esetekben nem más, mint egy rendszerszintű probléma megtestesülése. A közbeszerzési kartellek és versenykorlátozó stratégiák évek óta nélkülözik a mélyreható vizsgálódásokat, mindössze elenyésző mennyiségű eset kerül tényleges eljárási szakaszba.
A kulisszák mögött húzódó érdekszövetségek
A magyarországi közbeszerzési gyakorlatot évtizedek óta árnyékként kísérik a burkolt összefonódások. Ahogyan a DKÜ esetében is történt, szinte képtelenség ellenőrizni, hogy mennyire valós és független egy-egy pályázati eljárás. Az állami szerepvállalások és a politikai kapcsolatok hálóiból szőtt színpad mögött a törvényesség csupán egy halvány folt.
Kínzóan lassan, de mégis akadnak olyan ügyek, amelyekkel szemben a hatóságoknak már nem vállalható tovább az inaktivitás. Az adófizetők pénzének elherdálása és a látszólag makulátlan eljárások közötti szakadék azonban még mindig áthidalhatatlannak tűnik.
Hozzámérés, retorika és kifogások
A nyomozati ügyek kontextusában minden kifogás egy újabb láncszemet ad a hosszas halogatás sorához. Esetek, mint a 82 milliárdos szoftverbeszerzés botránya, vagy Mészáros Lőrinc cégeinek vitatott győzelmei rendre ugyanazt a forgatókönyvet használják fel: nyomok nélkül süllyedni el az igazságszolgáltatás berkeiben.
Miközben a Budapesti IX. kerületi Ügyészség némi reményt adhat, a rendszerszintű hibák és az érinthetetlenségi gyakorlat megdöntéséhez egy hosszabb és kitartóbb politikai és társadalmi akarat szükséges. A közbeszerzési rendezvények színjáték-mivolta mindaddig fennáll, amíg a verseny helyett színlelt procedúrák uralják a közéletet.
