November 4-én válik kereshetővé az állambiztonsági hálózat több tízezer szereplőjének adata
Harminchat évvel a rendszerváltás után újabb lépés történik a kommunista állambiztonsági múlt feltárásában: november 4-én mintegy 50–60 ezer egykori hálózati személy neve és adatai válhatnak nyilvánossá. Elsőként az úgynevezett 6-os kartonok, a beszervezési naplók és a mágnesszalagokon tárolt hálózati nyilvántartás adatai jelennek meg, amelyekből a beszervezett, illetve egyes esetekben beszervezni próbált személyek kilétére, fedőnevére és állambiztonsági kapcsolatára vonatkozó információk ismerhetők meg. A részletes beszervezési dossziékat 2027. február 25-ig teszik közzé. Az ÁBTL főigazgatója, Cseh Gergő Bendegúz arra figyelmeztetett, hogy az iratokat forráskritikával kell kezelni: a titkosszolgálatok feljegyzései nem feltétlenül tükrözik pontosan a valóságot, és számos dokumentum megsemmisült vagy eltűnt.
Szita Károly kilenc évig „Krakus Péter” fedőnéven állt kapcsolatban a kémelhárítással
Szita Károly kaposvári polgármester 1980-tól kilenc éven keresztül „Krakus Péter” fedőnéven a III/II-es kémelhárítással állt kapcsolatban. Állambiztonsági múltja már jóval a nyilvánosságra kerülése előtt ismert volt, politikai pályafutását azonban nem akadályozta meg: továbbra is Kaposvár vezetője maradt.
Marinovich Endre nem formálisan beszervezett ügynökként adott információkat
Marinovich Endre, aki a rendszerváltás után Antall József miniszterelnök kabinetfőnökeként is dolgozott, 1965-ben került kapcsolatba az állambiztonsággal svájci ösztöndíja előtt. A dokumentumok szerint „Matulai” fedőnéven tartották nyilván, és svájci tartózkodása után beszámoltatták. Ungváry Krisztián történész tanulmánya szerint Marinovichot nem klasszikus, formálisan beszervezett ügynökként foglalkoztatták, hanem úgynevezett társadalmi kapcsolatként. Marinovich vitatta a következtetéseket, hangsúlyozva, hogy nem volt ügynök, és beszervezési nyilatkozatot sem írt alá. Az eset rávilágít arra, hogy a hálózati nyilvántartásokban szereplők köre nem azonos mindazokkal, akik információkat szolgáltattak.
Csurka István beszervezési nyilatkozatot írt alá, írásos jelentése nem maradt fenn
Csurka Istvánt az 1956-os forradalom után internálták Kistarcsára. Szabadulása érdekében beszervezési nyilatkozatot írt alá, és „Raszkolnyikov” fedőnevet kapott. A fennmaradt dokumentumok között azonban nincs írásos ügynökjelentése, és arról sincs bizonyíték, hogy szóban milyen információkat adhatott át. Az 1980-as években maga is az állambiztonság megfigyelt személyévé vált „Zsoké” fedőnéven.
A besúgóhálózat a hétköznapi emberek kapcsolatait is átszőtte
Takács Tibor történész Ügynökök, informátorok, jelentések című könyve azt mutatta meg, hogyan működött az állambiztonsági beszervezés a mindennapokban. A történetek között szerepelt olyan ember, aki zsarolás hatására vállalta az együttműködést, és olyan is, akit végül alkalmatlannak találtak a besúgásra. Az egyik esetben egy beszervezett nő elmondta vőlegényének, hogy kapcsolatba került az állambiztonsággal; a férfi ezt jelentette a hatóságoknak.
A névsor nem azonos a teljes történettel
A november 4-én megnyíló adatbázis fontos előrelépés, de önmagában nem zárja le az ügynökkérdést. Az iratmegsemmisítések és a nyilvántartások hiányosságai miatt a fennmaradt dokumentumokból nem állítható össze minden szempontból teljes kép. A listák nem minden esetben árulják el, hogy az érintettet milyen körülmények között szervezték be, jelentett-e ténylegesen másokról, vagy hogyan használták fel a tőle származó információkat. Egészen különböző életutak húzódhatnak meg egy-egy fedőnév mögött: volt, aki hosszú időn át együttműködött, másokat kényszerrel szerveztek be, és akadtak olyanok is, akiknek tényleges tevékenységéről alig maradt fenn dokumentum.
