Ki viszi át a szolidaritást a határon túlra? – Magyarországi segítők Erdélyben a Kádár-korszakban
Ablonczy Bálint nemrégiben megjelent könyve, amely a Kádár-korszak erdélyi segítőakcióit tárgyalja, új megvilágításba helyezi a magyar társadalom szolidaritását az erdélyi magyarok iránt a 70-es és 80-as években. E mű nem csupán tudományos disszertáció, hanem egy szeretetteljes, színes képet fest a korabeli valóságról. A könyv gazdag archív fotókkal illusztrálja a történelmi kontextust, amelyben a magyar állampolgárok csoportai – többnyire egyetemisták és vallási elkötelezett középkorúak – szervezett segítőakcióik keretében próbáltak a Ceaușescu-diktatúra alatt élő erdélyi magyarok számára támogatást nyújtani.
A könyvében Ablonczy azokat a csoportokat vizsgálja, akik az akkori Magyarország társadalmi és politikai környezetében közelítették meg a szolidaritást. A gulyáskommunizmus időszakában, amikor az egyéni érdekek és túlélési stratégiák domináltak, néhány bátor észismeretű fiatal a politikai elnyomás mögött a közösségi összefogást választotta. E segítőakciók különleges jelentőséggel bírtak a rendszerváltást követően, hiszen a résztvevők között sokan még politikai pályafutásukat is ezen élmény alapján kezdték.
Ablonczy szövege újraértelmezi a múltat, kétértelmű kapcsolatokat teremtve az erdélyi magyarok helyzete és a magyarországi közösségek szolidaritása között. Az író hangsúlyozza, milyen fontos volt a „technikai” okok mellett a családi és baráti kötelékek ereje, amelyek a segítőket a határon túli közösségek felé orientálták. Szeged városa emelkedett ki mint a segítőakciók kiindulópontja, az egyetemisták és vallási közéleti személyiségek kezdeményezésére számos szállítmány indult Erdélybe, válaszul a folyamatosan romló körülményekre.
A könyv nemcsak a szolidaritás gesztusait, hanem a mögöttes motivációkat is feltárja. Egyesek humanitárius szándékkal indultak el, míg másokat kalandvágy és romantikus elképzelések vezéreltek. Ahogyan a szerző rávilágít, a szolidaritás kultúrája nem mindig volt egyértelműen megfogalmazható, hiszen a segítők közege és motivációi is igencsak változatos képet mutattak. A segítőakciók sokszor nemcsak az erdélyi magyarok számára jelentettek támogatást, hanem a magyar fiatalok számára is jelentették a közösséghez való tartozás élményét.
Ablonczy Bálint műve egy átfogó képet nyújt a két ország, Magyarország és Románia, közötti szolidaritási kapcsolatról, és bemutatja, hogy a politikai és szociális rendszerek ellenére az emberek képesek voltak együttműködni és segítséget nyújtani embertársaiknak, ami sokak számára generációs élménnyé vált. Az olvasók számára egy érzelmi és tanulságos utazást kínál, amely egyszerre reflektál a múltra és a jelen kihívásaira.
