A születéskor leosztott lapok és a magyar társadalom
Huszár Ákos új kötetének központi gondolata, hogy a mai magyar társadalom rendkívül statikus, és az egyén életlehetőségeit a születési körülmények határozzák meg. Ezt olyan hasonlattal élhetjük meg, mint amikor Józsi bácsi már a tizedik feleségét választja, egyfajta görcsös ragaszkodás mutatkozik a hibás elosztás iránt. Az érintettek közötti társadalmi mobilitás lehetőségei eltűnni látszanak, kiváltképp a legszegényebb vagy marginalizált közösségek esetében.
Számosan reménykednek a politikai váltás után, hogy a Fidesz-kormány bukásával egy igazságosabb társadalom jöhet létre, amely megnyitja a legszegényebbek előtt a felemelkedés lehetőségét. Azonban Huszár Ákos műve arra figyelmeztet, hogy a változásokhoz nem elég csupán politikai akarat; szükség van pénzre, időre és a társadalmi mentalitás átalakulására is.
A könyv szakmai értelemben nem politizál, hanem inkább a társadalmi rétegződés aktuális állapotát és a mögötte húzódó elméleteket tárgyalja. Az olvasók a hazai kutatások és nemzetközi elméletek keresztmetszetével találkoznak, mindezek kritikai továbbgondolásával.
Már a könyv címe is provokatív, hiszen a szerző a társadalmi mobilitás ügyében Magyarország elmaradottságára utal. Azok között az EU országok között vagyunk, ahol a jövedelmi egyenlőtlenségek a legszembetűnőbbek. Az ország szupergazdag elitje és a milliós alsóbb rétegek közötti különbség mértéke páratlan. A szerző hangsúlyozza, hogy a jövedelmek közti hatalmas szakadék nem csupán a főbb politikai szereplők létminimumon mért ígéretei által módosul, a társadalmi struktúrák nem képesek önmaguktól átformálódni.
„Az osztályok újracsoportosítása” cím alatt Huszár Ákos körüljárja, hogyan hat a családi háttér az egyén életére: befolyásolja az oktatási lehetőségeket, a karrierépítést, a jövedelemtermelést, sőt a politikai nézeteket is. Számos statisztikai adatra támaszkodik, bármily módosítások közepette is, felhívja a figyelmet a háttérben álló tényezőkre.
A kötet végigkíséri a modern osztályhelyzetek alakulását, megmutatja, miként teremt újraütemeződést a társadalom a meglévő rétegeken belül. Az évtizedek óta tartó társadalmi pozíciók örökítődését és a szegénység, valamint a jómódban élés közötti áthidalhatatlan szakadékot illusztrálja. A társadalmi mobilitás lehetőségei nem csupán hiányoznak, de a fennálló struktúrák megerősítése érdekében további lépések szükségesek.
Az osztályközötti különbségek különböző okai mellett Huszár figyelmeztet a diploma jelentőségére is. Az egyre csökkenő érték miatt a munkaerőpiac különböző csoportjai között fájdalmas jövedelmi egyenlőtlenségek szakadtak meg. Az egészségügyi személyzet és az orvosok bére között szakadékok tátonganak, a fizetések versenyében pedig csak éppen a felsőbb osztályok látszanak nyerésre állni.
Összességében Huszár Ákos könyve nemcsak tudományos igénnyel elemzi a magyar társadalmat, hanem a komplex változások rendszerszintű megértésére is lehetőséget ad. Az érintett csoportok politikai orientációja és a társadalmi mobilitás összefonódása a könyv legizgalmasabb részletét képezi, mindez egy olyan kérdést felvetve, amely minden olvasó számára fontos: miért van az, hogy a társadalmi erozi раnzlatszerkezet továbbra is annyira stabil, hogy az egyének alig képesek kitörni a saját környezetük normáiból?
Huszár Ákos műve e komplexitás keresésében mutat utat az olvasóknak, mindeközben hangsúlyozva, hogy a társadalmi konstrukciók változásához axiómákat kell eltéríteni, hogy az egyének helyzete ne legyen előre meghatározott a születésükkor.
