Jóri András: Az adatvédelmi biztos végnapjai
Magyarországon 1995-ben választották meg az első adatvédelmi biztost. A külön ombudsmanként működő intézmény nemcsak az adatvédelemért, hanem a közérdekű adatok nyilvánosságáért is felelt; a két ügy összekapcsolása a magyar jog olyan újítása volt, amelyet azóta számos ország követett.
2008 szeptemberében az Országgyűlés Jóri Andrást választotta meg erre a posztra. Akkor még nem tudta, hogy ő lesz Magyarország utolsó adatvédelmi biztosa, és hogy 2011 utolsó napján nemcsak a saját ombudsmani karrierje, hanem az intézmény története is véget ér. Naplójegyzetei alapján összegezte, milyen volt az utolsó bő másfél év független tisztviselőként egy kiépülő autokráciában.
Optimizmus és a jogállami környezet szűkülése
Az adatvédelmi biztos országgyűlési biztosként állandó hellyel rendelkezett a Parlamentben. A 2010-es alakuló ülés idején még csodavárás jellemezte a naplóbejegyzéseket, ám júliusban már nehezen volt tartható az optimizmus. A kormány a független szervezeteket is felkérte a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának kifüggesztésére; az Alkotmánybíróság és az ombudsmani hivatal nem tett eleget a kérésnek.
Ezen a nyáron kezdődött a hódmezővásárhelyi önkormányzat szégyenlista-ügye. Az önkormányzat jogellenesen tette közzé a visszaélőnek minősített segélyezettek listáját. A vizsgálat jogi győzelemmel zárult, de lehetséges, hogy hozzájárult az intézmény megszűnéséhez. A vitában Lázár János úgy érvelt, hogy ő a becsületes embereket képviseli.
Peres ügyek és alkotmánybírósági beadványok
2011 őszén az információszabadság napján konferenciát szerveztek Adatvédelem kontra adatnyilvánosság – új egyensúly? címmel. A biztos fő célkitűzése az volt, hogy az adatvédelem ne váljon öncélúvá, és hogy a magánszférát valóban hatékonyan védő, több nyilvánosságot biztosító szabályozás jöjjön létre. Október közepén közigazgatási határozatban tiltotta meg a Hódmezővásárhelyi Polgármesteri Hivatal adatkezelését a szégyenlista-ügyben.
Novemberben az Alkotmánybíróság hatásköreinek korlátozásáról értesült külföldön, amit felháborítónak tartott. A hódmezővásárhelyi önkormányzat keresete nyomán a vita bíróságon folytatódott. Egyes állami intézményekkel, így a Központi Statisztikai Hivatallal továbbra is jó kapcsolat maradt.
2011 elején az Alkotmányvédelmi Hivatal nem fordult bírósághoz a Jobbik-képviselők átvilágításával kapcsolatos felszólítás ellen, így a titokminősítés megszűnt. Februárban az Alkotmánybírósághoz fordult a titoktörvény ügyében. Tavasszal a Fidesz Szociális Konzultációjával kapcsolatban számos beadvány érkezett; a vizsgálat után augusztusban megállapította annak jogellenességét.
Az intézmény megszűnése
Őszre a helyzet szinte tarthatatlanná vált a hivatalon belül. Az Alaptörvény hatályba lépésével kapcsolatos szabályok alkotmányos szinten mondták ki a megbízatás megszűnését. December 8-án arról értesült, hogy Péterfalvi csapata megbeszélést tartott, ahol egyes munkatársainak helyet kínált az új hivatalban. Jóri András jogellenesnek és méltánytalannak tartotta, hogy nem minden munkavállaló került át automatikusan a NAIH-hoz; levele eredménytelen maradt.
Mivel az adatvédelmi biztos intézménye megszűnt, a folyamatban lévő beadványait az Alkotmánybíróság visszautasította. Jóri András ezért megküldte azokat az összes parlamenti képviselőnek, és kérte azok ismételt beterjesztését. A december 29-i bejegyzés szerint munkatársai az utolsó napokban is mellette álltak.
2012 elején a munkatársainak kör-emailben mondtak fel az ombudsmani hivatalban, egyeseket tovább foglalkoztatott a NAIH. Az adatvédelmi biztos honlapját törölték, a szociális konzultáció ügyében folyó eljárást pedig a bíróság a kormányzat és a NAIH közös kérelmére megszüntette.
