nyilvánvalóvá teszik, hogy ilyen jellegű összefonódások nem pusztán a civil társadalmi szféra fejlődését szolgálják, hanem a mögöttes politikai érdekek képviseletére is alkalmas eszközökké válnak.
A magyar-amerikai összekapcsolt érdekek problematikája
A helyzetet tovább bonyolítja a CSS és a Federalist Society közötti együttműködés, amelynek keretében különféle vezetőképző programok, konstitúciós kérdéseket vizsgáló projektek és egyéb események kaptak támogatást. Ezek a programok közvetlen politikai és ideológiai üzenetet hordoznak, tovább mélyítve az ellentmondásokat Magyarország „szuverenitásvédelmi” retorikájában.
Hogyan lehetséges ugyanis az, hogy a magyar kormány által támogatott szervezet, mint például a Hungary Foundation, amerikai érdekkörök közvetlen finanszírozásából részesül, miközben ugyanezek a csatornák egy másik politikai narratívában „beavatkozás” elleni harcként jelennek meg? Ez az érdekek és retorikák skizmája, amely egyben a politika zavarosságának és átláthatatlanságának is példája.
Álcázott árbevételek: pénzügyi jelentések homályában
A CSS pénzügyi beszámolói további kérdéseket vetnek fel. Bár az éves beszámolókban szinte kizárólag „értékesítés árbevételeként” tüntetik fel a bevételeket, nincs konkrét bizonyíték arra, hogy milyen szintű értékesítésről lehetne valójában szó. Az amerikai támogatások e kategóriák alá rejtése rámutat arra, hogy a pénzügyi transzparencia messze nem teljesül maradéktalanul a szervezet működésében. Ezek az anomáliák még hangsúlyosabbá válnak, ha figyelembe vesszük, hogy az USA-ban hasonló nonprofit szervezeteknél jóval részletesebb és közérthetőbb jelentési mechanizmusokat alkalmaznak.
A problémás pénzügyi gyakorlatokat a CSS-t támogató Federalist Society saját pénzügyi jelentései is alátámasztják, amelyekben újra és újra megjelennek az európai projektek támogatására szánt összegek, többek között olyan Magyarországon megvalósított programok esetében, amelyek bevétele és célja szinte pontosan fedi egymást a CSS éves beszámolóival.
Összefonódások és politikai következmények
A CSS története nem egyszerűen egy alapítvány tevékenységének és pénzügyi támogatásának bemutatása. Ez az ügy megmutatja, hogy politikai rendszerek miként ágyazódnak be helyi és nemzetközi hálózatokba, miközben a retorikai felszínen szuverenitásról és beavatkozásmentes működésről harsognak. A László Andráshoz hasonló szereplők kettős funkciói – egyszerre képviselni a „függetlenséget” és összefonódni amerikai alapítványokkal – kihangsúlyozzák, hogy mennyire nehéz ilyen összetett helyzetekben hitelesen működni.
Miközben a magyar kormány élesen bírálja a külföldi befolyást, addig saját érdekszféráján belül nemcsak hogy tolerálja, de aktívan ösztönzi az ilyen kapcsolati rendszereket. Ez az eljárás látványos példája annak, hogy miként lehet kettős mércével megítélni egy ország politikai és gazdasági identitását – attól függően, hogy épp mely érdekkörök pozícióit szolgálja legjobban az adott retorika.
