Régi ellenzékének bőrébe bújt a Fidesz
Orbán Viktor kormányának hatalomgyakorlása és politikai narratívája komoly kritikákat generál, különösen a tizenhetedik alaptörvény-módosítás és a volt kormánypárti politikai ellenfelekkel szemben indított eljárások nyomán. A Fidesz a hatalom megőrzése érdekében kritikusan viszonyul a demokráciához, miközben úgy beszél a jogállamiságról, mintha az ő idején senki más nem tett volna a demokratikus alapelvek védelméért. A kritikai hangok nem csupán a múlt kormányzó pártján és állami intézményein csattannak, hanem a jelenlegi kormány politikai stratégiájának hiányosságait is feltárják.
A Fidesz korábbi bírálói – jogvédők, civil szervezetek és politikai szereplők – hitelesen képesek megkérdőjelezni a TISZA kormány intézkedéseit, hiszen korábban is következetesen kritikával illették a kormánypártot. Ezzel szemben a Fidesz retorikája a jó szándékú kritikákra legfeljebb válasz nélkül hagyja azokat, vagy méltatlanul próbálja őket száműzni a diskurzusokból, hiszen őket már régóta külföldi ügynökökként bélyegzik meg.
A Fidesz, miközben hirdeti a jogállamiság védelmét, valójában az elmúlt évek során megpróbálta megfosztani a jogállamiság fogalmának jelentőségét. A párt hatalommal való visszaélése és a demokratikus intézmények leépítése aláássa a jogállamiság melletti kiállást, ezáltal a saját szavazóik körében sem találják hitelesnek a hatalomgyakorlás kritikus elemzését. A társadalmi érzékenység és a kisebbségi jogok iránti tisztelet teljes hiánya a Fidesz számára ellehetetleníti az aktuális ellenzék működését, amelyben dicsőségüket és eredményeiket próbálják meg visszaszerezni az elnyomottaktól.
Az időzítés is kulcsszerepet játszik a Fidesz üzeneteinek fogadtatásában. A legfrissebb közvélemény-kutatások, mint például a Medián és a 21 Kutatóközpont felmérései, azt mutatják, hogy a TISZA kormány támogatottsága magas szinten áll, közel 70%-os eredménnyel. Ekkor az ellenzéki üzenetek, amelyek a kormánytól való félelmet hangsúlyozzák, hiteltelenné válnak. A Fidesz egyre inkább a régi ellenzék szerepére kényszerül, amelyből nem képes kitekinteni a szélesebb társadalmi kontextusra, még a demokrácia és jogállam védelme alatt sem.
Ahogy a Fidesz politikai mozgalma folytatódik, úgy továbbra is figyelemmel kísérhetjük, hogy hogyan alakul a kormánykoalíció helyzete és milyen válaszokat ad a feltárásokra és kritikákra. Mivel a társadalom egyre inkább érzi az elvárásokat a nyílt, őszinte párbeszéd iránt, a figyelem áttevődik a kormány manipulációival szembeni ellenállásra, amely új politikai narratívák kialakulásához vezethet, ha a Fidesz nem képes reagálni a közelgő néphangulatra.
