A „Közlekedés Hatékonyságának Ingyenessége”
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszternek a magyar családok és vállalkozások érdekében végzett hivatali tevékenysége igencsak költségesre sikeredett, ha a repülőjegyárakat nézzük. A „szervezés kérdése”, mint magyarázat, kevésbé enyhíti azt a tényt, hogy három különböző magánrepülő, köztük a Bombardier Challenger 350 típusú luxusgépek, mintegy több tízmillió forintos költséget jelentettek az adófizetők számára.
A miniszter párizsi, berlini és svájci útjain használt gépekről szóló adatokat az NGM adta ki, és ezeket beazonosítva máris előállt egy lista, amelynek költségei több mint riasztóak. Párizsba például három alkalommal is különböző magángépekkel utazott, amelyek ára 9 és 15 millió forint között mozgott – ezeken az utakon egyértelműen a luxust részesítette előnyben.
Svájc, a luxusháló következő csomópontja
Párizsból Zürichbe, majd a davosi Világgazdasági Fórumra vezetett az út, amely ismét a Bombardier Challenger 350 fedélzetén történt. Ez a kis kitérő tovább terhelte a magyar költségvetést, ugyanis a svájci út további 15,3 millió forintot emésztett fel. Bár a „gazdaságfejlesztés” érdekében történtek ezek az utak, felmerül a kérdés, hogy tényleg nem akadt más, gazdaságosabb megoldás?
Berlini kiruccanása sem nélkülözte a kényelmet: oda-vissza utazására két Cessna C-650 típusú repülőt béreltek. Ennek a költsége összesítve közel 9 millió forintra rúgott, ami szinte fapados árnak tűnhet az előzőekhez képest – csak éppen nem a klasszikus értelemben.
A „Magyar Kézbe” repülő milliárdok
Fónagy János államtitkár szerint ezek az utak elengedhetetlenek voltak például a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér visszavásárláshoz folytatott tárgyalásokhoz. E nagy horderejű projekt végül 3,1 milliárd euróért, azaz hozzávetőlegesen 1200 milliárd forintért valósult meg, a magyar kormány és a Vinci Airports együttműködésével. Azt azonban már kevesebben hangsúlyozzák, hogy a tárgyalóutak magánrepülős költsége hogyan illeszkedik a „gazdaságosság” mint alapelv keretébe.
Az államtitkári magyarázatok között szerepel a hatékonyság és a célszerűség, de a mintegy 10–15 milliós repülőutak minden egyes úti célnál nehezen magyarázhatóak. Az érvek szerint mindez a magyar családok és vállalkozások érdekeit szolgálja, azonban kérdés marad, hogy a költségvetés terhére történő luxusutazások pontosan kinek és milyen mértékű hasznot hoznak.
Kérdések, melyek a légiforgalomban maradtak
Az Átlátszó által feltárt adatok nemcsak a költségek mértékére világítanak rá, hanem arra a kérdésre is, hogy indokolt-e ilyen mértékű kiadás közpénzből egy-egy tárgyalás lebonyolítása kapcsán. Vadai Ágnes parlamenti kérdése és a rá adott ködös válaszok további vitákra és vizsgálatokra ösztönözhetnek – már ha valaki elég bátor, hogy ezekbe belekezdjen.
Bár a repülőterek visszavásárlásának társadalmi és gazdasági haszna vitathatatlannak próbál tűnni, az ahhoz vezető út fényűző részletei óhatatlanul kérdőjeleket vetnek fel. A magyar családok érdeke valóban luxusrepülőkben keresendő?
