Hogyan mentették meg az ápolók az ukrán gondozóotthon lakóit a háború közepette?
2022 márciusában a háború szörnyű következményei már egyértelműen látszódtak az ukrajnai Luhanszk megyében található Popasznában. A várost gyakorlatilag elnyelte a föld, az orosz hadsereg katonái és tankjai elözönlötték a lakónegyedeket, miközben a központot rakétatámadások érték. A helyi lakosság sokszor kénytelen volt elhagyni otthonát, de voltak, akiknek nem volt hová menekülniük.
A város szélén, mindössze egy kilométerre az orosz frontvonalaktól, egy gondozóotthonban 127 fogyatékossággal élő ember tartózkodott, akik közül többségük idős volt és nem rendelkezett családi kapcsolatokkal. Az otthon igazgatója, Olekszandr Kolesznyikov, a folyamatos lövöldözés közepette szervezte meg az intézmény lakóinak evakuálását, mivel ők semmiképpen sem tudtak elhagyni az épületet, amely az egyetlen hasonló intézmény volt a megyében.
A háború előtti időkben az otthon kezdetben 180 fő befogadására lett tervezve, és szinte mindig tele volt. Az itt élők emlékeznek a 2015-ös háborús eszkalációra, amikor a kormány szervezetten evakuálta a lakókat, az őket más intézmények között osztva szét. Akkor egy ápoló és egy lakó elvesztette életét, az épület pedig súlyosan megrongálódott. A harcok után az igazgatóság úgy érezte, mindent újjá kell építeni, hogy a lakók biztonságban legyenek.
A 2022-es orosz invázió során az otthon súlyos veszteségeket szenvedett. Az intézményt kifosztották, a metal tartószerkezetek és ablakok eltűntek, a kárt harmincmillió hrivnyára (körülbelül 210 millió forintra) becsülték. A harcok következtében a személyzet, mintegy százan, akik eddig gondozták a lakókat, gyakorlatilag a családjukkal együtt beköltöztek az épületbe, mondván, hogy a bent maradás sokkal biztonságosabb választás.
Az evakuálást március 19-én kezdték el, amikor a város szolgáltatásai akadozni kezdtek, és a közlekedési infrastruktúra gyakorlatilag megszűnt. Végül egy buszsofőr, aki másik régióból érkezett, vállalta el a lakók elszállítását. Az első út után azonban a sofőr visszautasította, hogy újra visszajöjjön, mondván, hogy túl veszélyes vezetni a tűz alatt. Csodával határos módon végül sikerült találniuk még két buszt, és a lakókat golyózáporban rakták fel.
Az evakuálás során a személyzet mindent megpróbált. Felszedték az embereket a szobákból, ruházat nélkül, sok esetben köntösben vagy pizsamában, és felpakolták őket a buszra. Személyes dolgok, orvosi eszközök a helyszínen maradtak. Az evakuálás során sokan rettegtek, és a helyzet csak fokozódott, hiszen a város felé közeledő robbanások sokkoló valóságát nehéz volt feldolgozni.
A gondozóotthon lakói többnyire olyan területekről származtak, amelyeket Oroszország már 2014 óta megszállt, és azok az emberek, akik végül megmenekültek, az orosz katonák elől menekültek el. Az evakuáció során az ott tartózkodókat a román határ melletti Csernyivcibe szállították, távol a harcok zajától.
Ma a gondozóotthon, ami valaha életet adott annyi embernek, romokban hever. Popasznából szinte semmi sem maradt, a várost teljesen kifosztották, a lakók életét pedig minden háborús bűntett sújtotta.
Olekszandr Kolesznyikov és csapata büszkék arra, hogy az evakuálás során mindent megtettek a lakók védelme érdekében, azonban a múlt fájdalmának terhét nehéz feledni. A közösség most egy új valóságban próbál újjászületni, amelyben a háború során átélt borzalmak emlékei még mindig nyomasztanak mindenkit.
