Száznyolcvanezer magyar menekültet fogadott be 37 ország 1956 után
Az 1956-os forradalom szovjet leverését követően alig néhány hónap alatt mintegy 200 ezer magyar menekült el a megtorlás elől. Ausztria és Jugoszlávia a határok lezárása helyett azonnali nemzetközi segítséget kért, az ENSZ koordinálásával pedig a világ 37 országa nyújtott támogatást. Az első százezer menekültet alig tíz hét alatt telepítették át más országokba.
A forradalom leverése és a menekülés kezdete
1956. október 23-án a budapesti egyetemisták békés tüntetésével indult el a kommunista elnyomás és a szovjet uralom elleni forradalom. A következő tizenhárom nap során Nagy Imre kormánya bejelentette a többpártrendszer visszaállítását, a politikai foglyok szabadon bocsátását és az Államvédelmi Hatóság feloszlatását, majd november 1-jén Magyarország semlegességét és a Varsói Szerződésből való kilépést. November 4-én hajnalban azonban a Szovjetunió hadüzenet nélküli katonai inváziót indított az ország ellen. A megtorlást 229 bírósági kivégzés, mintegy 22 ezer börtönbüntetés és 13 ezer internálás követte.
A menekültek útvonala számokban
November 4. és 6. között mindössze három nap alatt 10 ezer ember kelt át az osztrák határon. November 16-án már 36 ezer magyar kért menedéket Ausztriában, november végére a regisztrált menekültek száma elérte a 113 ezret. 1957 április elejére az Ausztriába érkezettek száma 171 694 főre, a Jugoszláviába menekülteké 18 799-re nőtt.
Nemzetközi összefogás az ENSZ vezetésével
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint az 1956-os krízis kezelése a nemzetközi szolidaritás iskolapéldájává vált. Novemberben az ENSZ Közgyűlése felhatalmazta a szervezetet sürgősségi támogatási rendszer kialakítására. A feladatokat megosztották: az osztrák hatóságok szervezték a fogadást és a szállást, a nemzetközi Vöröskereszt biztosította az élelmet, a ruházatot és az orvosi ellátást, az Európai Migrációs Kormányközi Bizottság pedig a befogadó országokba irányuló szállítást. Végül mintegy 180 ezer menekültet telepítettek át sikeresen a világ 37 országába, közülük 100 ezer főt kevesebb mint 10 hét alatt.
Hol telepedtek le a magyarok
Az 1959-es zárójelentés és a 2006-os jubileumi adatsorok alapján a közvetlen és másodlagos áttelepítésekkel, valamint a helyi integrációval együtt 190 449 fő letelepedését rögzítették hivatalosan 37 országban. 11 ezer magyar önkéntesen visszatért Magyarországra. A menekültek több mint 40 százalékát, 78 ezer főt az Egyesült Államok és Kanada fogadta be.
Egyesült Államok és Kanada
Az Egyesült Államok 40 650 főt fogadott be. Az 1952-es McCarran-Walter Act Magyarország számára évi alig 865 fős kvótát engedélyezett volna, Dwight D. Eisenhower elnök azonban rendkívüli elnöki jogkörrel megkerülte a kongresszusi korlátokat, és elindította az Operation Safe Haven akciót. Katonai szállítógépek és tengerjáró hajók vitték a magyarokat a New Jersey-i Camp Kilmer katonai bázisra, ahol civil és egyházi szervezetek segítségével hetek alatt elhelyezték és munkához juttatták őket. Kanada 38 000 főt fogadott be: Jack Pickersgill bevándorlási miniszter Bécsben rendelte el, hogy minden egészségügyi vizsgálaton átment magyar menekült ingyenes légi vagy hajójegyet kapjon. A Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának 450 hallgatója és oktatója testületileg Kanadába ment, és a University of British Columbia vancouveri kampuszán önálló soproni karként, magyar nyelven fejezhették be tanulmányaikat.
Nagy-Britannia és a jogi tanulságok
Európán belül az Egyesült Királyság vállalta a legnagyobb terhet: kvótakorlát nélkül nyitotta meg határait, a Brit Vöröskereszt és magán légitársaságok saját költségükön légi hidat létesítettek Bécs és London között, december közepéig több mint 7500 embert szállítottak át. Végül csaknem 21 ezren leltek új otthonra az országban. Az UNHCR a 70. évfordulón három tartós védelmi alapelvet emelt ki: a prima facie elvet, amely szerint a magyarokat pusztán a menekülés ténye alapján ismerték el menekültnek; az első nemzetközileg összehangolt műveletet, amelyben a frontországokat nem hagyták magukra a terhekkel; valamint az áttelepítés hasznát, amely tehermentesíti a szomszédos államokat, és értéket hoz a befogadó országoknak.
