Trianont leginkább az országgal nem törődő magyar politikusoknak „köszönhetjük”
A versailles-i Grand Trianon palotájának terei sohase tudnák befogadni azt a rengeteg magyar szakirodalmat, amely a 1920-as békeszerződést övezi. Ez a tudományos „szakirodalom” nagyrészt politikai pamfletek és szélsőjobboldali gyűlöletek gyűjteménye, különösen a zsidó közösséget célzó vádakkal. Hatos Pál legújabb könyvében viszont azt állítja, hogy Trianon egyik legfőbb oka éppen az a vezérlő politikai elit, amely nem törődött az ország sorsával a legnehezebb időszakokban.
Sokan feltehetik a kérdést: még egy könyv Trianonról? Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy Hatos Pál írása nem csupán a sokak által emlegetett mítoszokra reflektál, de azzal is foglalkozik, hogy a modern magyar történelem kezdete 1918-ra, az őszirózsás forradalomra tehető. A második világháborúig a politikai elit képes volt felelősségteljes döntéseket hozni, csakhogy a mai vitáink és történelmi sérelmeink gyökerei itt keresendők.
Az eseményeket tükröző írásban Hatos Pál rámutat arra, hogy a politikai elit – köztük az arisztokraták és a (köz)nemesek – felelős volt Trianonért, mivel vagy figyelmen kívül hagyták az ország helyzetét, vagy magukat tartották jogosultnak a vezetői pozíciókra. Az őszirózsás forradalom erejével elérkezett a Tanácsköztársaság, amely red terrorral és ideológiai megosztottsággal sújtotta az országot, míg a győztes nagyhatalmak diplomatái a magyarokat barbárnak tartották.
Hatos Pál arra figyelmeztet, hogy a két világháború közötti időszakban a magyar politikai elitek között sokan kerestek hasznot a káoszból, míg mások a saját zsebeik tömésére fókuszáltak, ezzel ismét bizonyítva a politikai megosztottság súlyos következményeit.
A könyvben elénk tárul, hogy a magyar közélet hihetetlen mennyiségű korrupciót és önérdekű döntéshozatalt hordozott, ami élesen megmutatkozott a társadalmi ellentétekben és a különböző politikai frakciók közötti harcban. Hatos részletesen elemzi, hogy a legtöbb politikai vezető, nemtől és ideológiától függetlenül, a terrorra válaszolt a terrorral, ahelyett, hogy a stabilizáció és a felelősség volna a céljuk.
Trianon részleteinek megértéséhez nem csupán a külpolitikai helyzetet kell figyelembe venni. A belső hatalmi harcok és a politikai elit működésének részletei is elengedhetetlenek ahhoz, hogy a megosztott Magyarország képet kapjon arról az 1918 és 1920 közötti viharos időszakról, amelyben a nemzeti identitás megformálódott.
Hatos Pál könyvében külön figyelmet fordít arra, hogy a politika és a magánélet határvonalai mennyire elmosódtak a korabeli politikai elit körében. A politikai képviselők egy része a hazaárulás vágyával, egymás ellen fordulva szőtte terveit, ami később a Trianoni tragédia alapjait jelentette. Tény, hogy a történelmi események során a közélet résztvevői nem válogattak az eszközökben, így a politikai zűrzavarnak, aminek tettei a mai napig éreztetik hatásukat.
A mű azonban nem csupán a múlt eseményeit boncolgatja, hanem felhívja a figyelmet arra is, hogy az ország jövőjét ki, hogyan alapozza meg. Trianon emlékeztet vigasztalan történetére, ahol a politikai elitet, amely aláásta a nemzeti egységet, nem csupán a nyugati nagyhatalmak gyanakvása, de saját döntéseik is sújtották.
Ennek a könyvnek az olvasása elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük, hogyan alakult át a múlt, és mit tehetünk, hogy ezen hibák ne ismétlődjenek meg. Hatos Pál szarkasztikus stílusával és éles kritikai megjegyzéseivel érzékelteti, hogy az ország valóban megérdemli az identitásának újrafelfedezését, ezúton is kihívás elé állítva a mai politikai diskurzus résztvevőit.
