Berlin balra, Mecklenburg jobbra, a CDU pedig válságban
Vasárnap két tartományi választást tartottak Németországban, amelyeken a szélsőjobb és a balszél aratott sikert, míg a középpártok továbbra is válságban vannak. A kancellárt is adó CDU története során először esett ki egy tartományi parlamentből, ám Friedrich Merz egyelőre marad pozíciójában.
A kereszténydemokraták elveszítették Berlint, és valószínűleg a helyi kormányban, a szenátusban sem lesznek benne. Ennél is nagyobb kudarc számukra, hogy Mecklenburg-Előpomerániában 1138 szavazattal maradtak el a bejutáshoz szükséges öt százalékos küszöbtől, így jelen állás szerint 76 éves történelmük során először nem lesznek tagjai egy tartományi parlamentnek.
A szász-anhalti fiaskó és az előzetes mérések is forró estét jósoltak Friedrich Merznek, a CDU-n belül többen kancellárcserére fogadtak, esélyesként Hendrik Wüstöt és Markus Södert emlegették. Merz az urnák zárása után kiállt, és elmondta, hogy sem pártelnöki, sem kancellári pozíciójáról nem mond le, hanem végigviszi a tervezett reformokat, hogy újra növekvő gazdasági pályára állítsa az országot. A CDU-s miniszterelnökök egy emberként álltak mögé, de továbbra is kérdés, meddig tart a türelem.
Országosan a CDU már húsz százalék alá is benézett, miközben az AfD közelíti a harmincat, és sorra tarolja le a keleti tartományokat. Szász-Anhaltban, Thüringiában és Mecklenburgban már ők a legerősebb párt, miközben Szászországban és Brandenburgban is toronymagasan vezetik a felméréseket. Vasárnap behúzták az északkeleti Előpomerániát, megnyerve a vidéki részeket, miközben az utolsó napokban már nem őket, hanem az SPD-t mérték az első helyen, amely szinte csak a nagyobb városokban tudott nyerni.
Ennek ellenére Manuela Schwesig marad Mecklenburg-Előpomeránia miniszterelnöke, és pártja, az SPD vélhetően a Zöldekkel és a Linke-vel fog kormányozni. Ez nem könnyíti meg a szövetségi kormánykoalíció munkáját, ugyanis az SPD baloldali szárnyához tartozó Schwesig jelezte Lars Klingbeil pénzügyminiszternek, hogy jelen formájában nem fogadható el a kormánynak oly fontos nyugdíjreform.
Mivel nem csak Merz alatt billeg a szék, hanem az SPD-t vezető Klingbeil pozíciója is ingó, kénytelen lesz figyelembe venni a párt új erős emberének számító Schwesig igényeit, ami ismét a kormánykoalíción belüli konfliktusokat erősíti.
A fővárosban ugyan lesz CDU-s képviselő, de a szenátusban vélhetően ugyanaz a három párt fog kormányozni, mint északi szomszédjuknál, csak itt nem az SPD, hanem a Linke vezetésével. A posztkommunista gyökerű párt ugyanis történetében először nyert Berlinben, ahol a választóknak nem a migráció, hanem a lakhatás jelentette a legnagyobb problémát. Erre épített az Elif Eralp vezette berlini Linke, amely radikálisabb lakáspolitikai beavatkozásokat, lakbérkorlátozást és a nagy ingatlancégek által birtokolt lakóingatlanok kisajátítását ígérte.
Úgy tűnik tehát, hogy mindkét tartományt erősen baloldali koalíció fogja vezetni, amit a szövetségi kormányon lévő SPD-nek is figyelembe kell vennie.
Merz este hat óra után úgy állt ki és védte meg a reformokat és pozícióit, hogy még nem ismerte a végleges eredményeket, nevezetesen, hogy ő lesz az első CDU-s pártelnök és kancellár, akinek regnálása alatt a párt először esik ki egy tartományi parlamentből. Bármekkora is most az egység a kereszténydemokraták vezetésében abban, hogy nem szabad most kancellárt váltani, a nyomás napról napra nőni fog Merzen.
Manuela Schwesig, aki sokak szerint az SPD kancellárjelöltje lehet a következő szövetségi választásokon, már üzent is Merznek, hogy több alázatra van szüksége a reformok helyett. Ha a szövetségi kormánynak nem sikerül a gazdaságot fellendíteni és jóléti intézkedésekkel enyhíteni az emberek elégedetlenségét, akkor Friedrich Merz hamarosan egy másik történelmi eredményt is magáénak tudhat: az ő kormányzása nyomán kerülhet 1933 után először hatalomra a szélsőjobb Németországban.
