Nagymaroson Épülő Látogatóközpont: Az Ingatlanpanama Gyanúja
Nagymaroson, a Duna-part egyik utolsó megmaradt zöldterületén egy 10 méter magas, 400 millió forintos uniós támogatásból tervezett turisztikai látogatóközpont épülne. Az ott élők azonban aggodalmukat fejezik ki, mivel úgy vélik, hogy a projekt mögött valójában egy rejtett ingatlanpanama húzódik, amelynek vége egy magántulajdonos kezébe kerülő szálláshely vagy jachtklub lenne. A helyi polgármester, Petrovics László, az Átlátszó kérdésére cáfolta ezt, kijelentve, „Természetesen szó sincs arról, hogy magánhasznosítású célunk lenne.”
Az építkezést egy korábbi önkormányzat által benyújtott, 2022-es uniós pályázat keretében tervezik, amely 400 millió forintos támogatást nyert el. A látogatóközpont 300 négyzetméter alapterületű lesz, és a leendő helyszín a 1879/5 és 2610-es helyrajzi számú telken terülne el, ahol egy szabadstrand és a közvetlen Duna-part is található, ez utóbbi Natura 2000-es besorolású terület.
A jelenlegi tervek szerint a komplexumban információs iroda, kismama-pelenkázó, mosdók, zuhanyzók, pihenőhely és egy kis vendéglátóegység kapna helyet. Azonban a helyi lakosság kétkedve figyeli a fejlesztést, hiszen aggályaik szerint az épület fenntartásához szükséges források kérdésesek, különösen, hogy a nyitva tartás időszakában a turisták száma szezonon kívül gyakorlatilag nullára csökken.
Az uniós pályázat benyújtása 2022 júniusában történt, a támogatásról 2024 májusában döntöttek. A helyi lakosok csak 2025 december 11-én értesültek a részletekről, amikor a polgármester egy fórum keretében bemutatta a terveket. Ekkor sokan bírálták a projektet, és elégedetlenségüket a közösségi médiában is kifejezték, de az önkormányzat letiltotta a hozzászólási lehetőséget a fórum bejegyzése alatt, amivel sokakat meglepett.
A helybeliek ingatlanpanama gyanúját táplálja egy december 4-én készült bizottsági ülésen rögzített hangfelvétel is, ahol Petrovics László kijelentette, hogy „szálláshely nem lehet 5 évig… sosem szabad ezt kiejteni a szánkon.” Ezen a nyilatkozaton túl a tervek részletei is erősítik a gyanút; a 10 méteres épületmagasság lehetőséget biztosíthat két további szint kialakítására. A tervekben ikonként feltüntetett „raktár (később lépcső)” felirat szintén kelt félelmet, hogy a jövőbeli módosításokkal szálláshelyként kívánják hasznosítani az épületet.
Kiss Károly független képviselő is felhívta a figyelmet arra, hogy a pályázati anyagban a szolgáltatási partnerek között egy, a terület egy részét bérlő egyéni vállalkozó neve is szerepel. Úgy tűnik, hogy ez az ügylet szorosan kapcsolódik az új épület tervezett szolgáltatásaihoz, mivel a tervezett bérleti díjak is kedvezményekkel járnak a kiválasztott partnerek számára.
A helyi civilek egy csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett, követelve a pályázati anyagok teljes körű nyilvánosságra hozatalát. Az önkormányzat zárt üléseket tartott a téma megvitatására, és a lakossági fórumot is január 29-re tűzte ki. A fórumon a lakosok megfogalmazták kritikáikat, kiemelve, hogy az új épület a zöldterület csökkenésével jár, és kérdések merültek fel a tervezett központ szükségességével kapcsolatban.
Az önkormányzat válaszát illetően Petrovics László hangsúlyozta, hogy figyelembe veszik a lakossági javaslatokat, és a projekt célja egyértelmű: „A projekt céljai szerint fogunk eljárni.” Az épület vonzerejét pedig a különleges üdítők és kézműves termékek árusítása mellett a kerékpár- és csónakkölcsönzés nyújthatja. Azonban a polgármester nem tudta megválaszolni azt a kérdést, hogy ha csak koncepcióterv készült, miért nem lehet azt módosítani a helyiek igényei szerint.
A helyiek aggodalma tehát érthető, különösen a környékbeli, hasonló uniós támogatással megvalósult projektek tapasztalatai fényében, ahol a közérdekű fejlesztések gyakran magánérdeket szolgáltattak. Az esetek elemzése rávilágít a helyi és uniós támogatások transzparenciájának szükségességére, valamint a közösségi érdekek védelmére.
