Elhallgatott humanitárius akció: Az ukrán belügyes családok összeköltözése Egerben a háború elől
Az ukrán belügyminisztérium és a magyar kormány közötti együttműködés keretében menekítették ki a háborús zónából az ukrán belügyesek családjait, akik az egri önkormányzat segítségével kaptak szállást. A magyar állam, amely folyamatosan Ukrajna ellen hirdetett propagandát, teljes mértékben elhallgatta ezt a külföldi segítségnyújtási akciót. Egerben a menekültek befogadására továbbra is szállásokat biztosítanak, ám a kárpátaljaiak sorsa sokkal bizonytalanabbá vált, miután egy tavalyi törvénymódosítás következtében nem részesülnek lakhatási támogatásban.
Az akció részleteit egri civilek és önkormányzati források segítségével próbáljuk rekonstruálni, amely 2022-ben indult el. Az ukrán belügyminisztérium dolgozói – tűzoltók és rendőrök – családtagjait evakuálták a háború elején Donyeckből, majd egy magyar kormányzattal kötött megállapodás nyomán Egerben helyezték el őket. A magyar kormány kommunikációja azonban teljesen ignorálta ezt a humanitárius akciót, miközben Ukrajnát ellenséges államként tünteti fel.
A Belügyminisztériumot is megkerestük a menekültek ellátásával kapcsolatosan, mivel a háború kezdetén ők koordinálták a menekültek segítségnyújtását, de választ a megkeresésünkre nem kaptunk. Továbbá, a kormány nem tájékoztatta a nyilvánosságot arról sem, hogy milyen szerepet játszott Magyarország az ukrán fegyverszállításokkal kapcsolatos együttműködésben.
2022-ben Mirkóczki Ádám, az akkori egri polgármester, közölte, hogy az ukrán belügyesek családjainak egy csoportja a Kistályai úti önkormányzati munkásszállón kapott szállást. Ekkor felajánlották a szálláslehetőséget, amikor a háború kitörését követően a Védelmi Bizottságot tájékoztatta, hogy szükség esetén tudják fogadni a menekülteket.
Soltész Miklós államtitkár az önkormányzati szállást egy alkalmas helyszínnek minősítette, ahol 80 menekült, a háború során evakuált családtagok élhettek. A városból az ostrom előtt a belügyi emberek családjait fogták el, akiket az ukrán hatóságok, és később a magyar állam segített a határon átlépni.
Feltűnő, hogy az egri önkormányzat kiemelkedően támogatta a menekülteket, ám a kormányzati kommunikáció nem tükrözte a város erőfeszítéseit. Az Egri önkormányzat folyamatosan főként orosz anyanyelvű ukránokat fogadott, míg a kollégiumban élő menekültek, köztük magyar anyanyelvű romák, sokkal gyengébb ellátásban részesültek.
Az ukrán belügyesek menekültjének elérhetősége számos kérdést vet fel az ellátás és a támogatás terén. A háborús helyzet késlekedése és a kárpátaljai magyarokkal kapcsolatos támogatás megvonása miatt sokan a közelben lévő településekre kényszerültek átköltözni, míg a civilek több helyen szervezeteket formáltak, hogy segítsék a menekülteket.
A szigorítások következtében a kárpátaljai menekültek többsége, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, hátrányos helyzetbe kerültek, és a nyújtott segítség mértéke is csökkent. Egerben a támogatási rendszer átalítása óta a kollégiumi menedékhelyek zárása is felmerült, ami miatt a menekültek helyzete még kiszolgáltatottabbá vált.
Az oktatás terén is súlyos problémák adódtak. Bár Budapesten létezik egy ukrán-magyar kéttannyelvű iskola, de a vidéken élő menekült gyerekek beiskolázása többnyire zökkenőmentes, ami számos kihívást jelent. Az önkormányzat foglalkozott a kérdéssel, de az érintett közösségek egymás iránti differenciáltsága miatt a válaszok nem voltak mevéltek.
Az áramkimaradások és a folytatódó nehézségek a menekültek számára megnehezítik az integrációt és a mindennapi életvitelük fenntartását. Az egri civilek elkötelezettek abban, hogy támogassák őket, miközben a helyzet folyamatosan változik, és a jövő bizonytalan.
