A Nemzeti Sport megvásárlása – Közpénzügyi akció vagy kulturális befektetés?
Hosszas pereskedés és jogi huzavona után végre nyilvánosságra került az állami szereplők által a Nemzeti Sport megvásárlására fordított közpénz pontos összege. A dokumentumok szerint az állam nem kevesebb mint 3,5 milliárd forintot költött a napilapot kiadó cégre, az N.S. Média és Vagyonkezelő Kft.-re. A tranzakció hivatalos magyarázata szerint a lap „nemzeti kulturális értéket képvisel,” és „nyomtatott formában való fennmaradása közérdek”.
Az ügy nyilvánosságra hozatala érdekében indított pert az Átlátszó sikerrel megnyerte, mivel az érintett felek korábban arra hivatkoztak, hogy az üzleti titok védelme miatt nem adhatják ki a vásárlási szerződést. Az első- és másodfokú ítéletek után az MNV (Magyar Nemzeti Vagyonkezelő) kénytelen volt átadni a dokumentumokat, melyek rávilágítottak, hogy az adófizetők pénzéből állták a kiadói jogok vételárát.
A sportnemzetből sportoló nemzetté válás célkitűzése
Vargha Tamás honvédelmi államtitkár válasza szerint a Nemzeti Sport megvásárlása hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország sportnemzetből sportoló nemzet legyen, és emellett biztosítja, hogy a sporteredmények széles körben elérhetők legyenek. Azonban a nyomtatott sajtó hanyatlása nem várt kérdéseket vet fel. 2024 első félévében már csupán 15 398 példányt értékesítettek a lapból, szemben a 2019-es 28 733-mal.
Bár a kormányzati nyilatkozatok kiemelik a napilap hagyományos szerepét, a folyamatos csökkenő példányszám és az olvasói statisztikák komoly kételyeket ébresztenek afelől, hogy ez az eszköz valóban megfelelő a kitűzött célok elérésére.
Mennyi az ára a „kulturális értéknek”?
Az MSZP-s Tóth Bertalan írásbeli kérdésben fordult a gazdaságfejlesztési miniszterhez, hogy tisztázza, milyen közszolgálati feladatok indokolták a vásárlás költségét, illetve mekkora terhet jelent az újság fenntartása az adófizetők számára. A kérdésekre adott választ – Vargha Tamás tollából – nem mindenben találták kielégítőnek. Az államtitkár inkább politikai támadást intézett az ellenzék ellen, ahelyett, hogy konkretizálta volna az éves költségeket.
Ez különösen azért jelentős hiányosság, mert az újság kiadása nem csak kezdeti beruházásként jelent meg a költségvetésben, hanem fenntartásához rendszeres közpénzes többletfinanszírozás szükséges. Hogy pontosan mekkora ez az összeg, arra az érintett kormányzati szereplők eddig nem adtak konkrét választ.
Polt Péter ügyészsége és a gyanús csend
Az ügy jogszerűségét illetően sem maradtak el az ellenzék további éles kérdései. Vadai Ágnes, a DK képviselője Polt Péter legfőbb ügyészhez fordult, hogy az ügyészség indítson vizsgálatot az adófizetői pénz sorsával kapcsolatban. Az ügyészségi válasz szerint a kérdést feljelentésként értékelték, és továbbították a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozóirodájának. Bár hasonló esetekben általában semmilyen szabálytalanságot nem állapítottak meg, az ügy félhomályban tartása tovább táplálja az átláthatóság iránti bizalmatlanságot.
Orbán Viktor és a Nemzeti Sport szimbolikus szerepe
A Nemzeti Sport közpénzből történő „megmentését” maga Orbán Viktor is jelentős lépésként méltatta egy 2023 év végi interjúban. A miniszterelnök a lapot a magyar sport hagyományainak és identitásának szimbólumaként említette, egyenrangúnak nevezve azt az országnak jelentős koronával. Azonban a kritikusok szerint épp hogy a modern médiafogyasztáshoz való adaptációja hiányzik, sőt, pont a miniszterelnök kedvenc sportlapja válik jelképpé annak, hogy milyen mértékig képes az állam parttalanul támogatni egy konkrét érdeket képviselő médiumot.
A Nemzeti Sport példája sok szempontból újabb vitákat gerjeszt a közpénzek átláthatóságáról és a politikai kapcsolatok átgondoltságáról. Miközben a kormányzat a kulturális értékek fennmaradásának zálogaként hivatkozik az akcióra, a valós olvasottsági adatok és a közvéleményben burjánzó kérdések épp az ellenkezőjére engednek következtetni.
