Két év, tizenöt KEHI-akció: homály és rejtegetés
A magyar közélet gyeplőjét két év alatt tizenötször vette kézbe a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI). Az indoklásokat, konkrét célszervezeteket vagy érintetteket firtató kérdések válasz nélkül maradtak – az átláthatóság helyett a hallgatás és a ködösítés vált uralkodóvá. Ez az a KEHI, amely a Norvég Alap ügyében 2014-ben már megmutatta, mire képes: hatalmi eszközként vegzált civil szervezeteket, házkutatásokkal és iratlefoglalásokkal fűszerezve. Az akkori parancs közvetlenül Orbán Viktortól érkezett.
Közérdekű adatigénylés: falakba ütközve
Míg Gulyás Gergely „szokásos és tervszerű” munkavégzést emlegetett, az elmúlt évek adatigénylései egészen mást tárnak fel. Az Átlátszó kérésére a KEHI nem volt hajlandó megosztani, hogy hány vélemény készült és kik számára 2019-2022 között. Helyette egy kreatív érveléscsomagot tett le az asztalra: a döntés-előkészítő anyagokra hivatkozott, majd a bírósági figyelmeztetések ellenére sem igazolta, mely döntéseket alapozná meg ez az információ. Az ítélet viszont egyértelműen kimondta: a KEHI köteles az adatokat nyilvánosságra hozni.
Hazugság és időhúzás mint stratégia
A KEHI válaszai gyakran önellentmondásba keveredtek. Hol a jövőbeni döntések veszélyeztetését emlegették, hol elismerték, hogy nincs folyamatban lévő ügy, amely indokolttá tenné az adatok rejtegetését. Az eredmény? Időhúzás, majd egy minimalista ad, amely csupán számadatokat közölt – tizenötször hajtott végre vizsgálatokat a kormány kérésére. Az intézmény- és személynevek hiánya pedig további kérdéseket vet fel. Ki állt ezen vizsgálatok célkeresztjében?
Politikai eszköz vagy ellenőrző szerv?
A KEHI működését már 2014-ben átitatta a hatalmi játszma szelleme. A Norvég Civil Alap elleni fellépés során tisztázatlan jogkörökkel rendelkező hivatal nyomozott Orbán Viktor közvetlen utasítására. Dokumentumok, levelezések, számítógépek hada került lefoglalásra, miközben a szivárogtatás gőzerővel működött – persze, a baráti sajtó irányába. A civilek ellehetetlenítése és megfélemlítése célja ezzel meglehetősen egyértelművé vált.
Személyes érdekek és a sakkban tartás mechanizmusa
Az elmúlt két év vizsgálatai és a Magyar Péter vezette Diákhitel Központ körüli ügyek tovább mélyítették a gyanút, hogy a KEHI egyes esetekben politikai furkósbotként funkcionált. Az ezen esetekre készült jelentések a fiók mélyén lapulnak, várva a „megfelelő pillanatra”. A jelenlegi összkép alapján a KEHI működése nem a közérdeket, hanem szűk körök érdekérvényesítését szolgálja, legyen szó ellenzéki szereplők ellehetetlenítéséről vagy lojális figurák sakkban tartásáról.
Átláthatóság? Csak a látszat kedvéért
Az abszurditást tovább fokozza, hogy a kormány egyre gyakrabban és hangosabban érvel a civil szféra átláthatósága mellett. Miközben a KEHI-ügyekben maguk a hatalom birtokosai mutatnak feltárt bizonyítékok alapján példát arra, miként hágják át saját játékszabályaikat. A KEHI titokzatos, de egyre nyilvánvalóbb tevékenysége ismét rávilágít: a hatalomvágy és a manipuláció mögött a közérdek csak örök másodhegedűs marad.
Konklúzió? A keserű valóság
A KEHI visszafogott manipulációi, a célzott vizsgálatok és a figyelemelterelés technikái egy olyan rendszer működését tárják fel, amely elsődleges célja a hatalom megtartása és az alattvalók kordában tartása. Az elmúlt évek eseményei pedig csak megerősítik: az állami hivatalok működése a politika meghosszabbított kezeként funkcionál, ahol a törvények nem érvényesek, csak eszközök.
