Óriási visszhangot keltett a vezérkari főnök luxusingatlana
Ruszin-Szendi Romulusz egykori vezérkari főnök neve került reflektorfénybe a Dunakeszin található szolgálati villa kapcsán, amely közel egymilliárd forintos költségével nem csupán a közvélemény, hanem politikai szereplők figyelmét is felkeltette. Az Index által feltárt információk szerint az ingatlan beszerzése és felújítása elérte a 928 millió forintot, amelyet követően a korábbi vezérkari vezető ideiglenes otthona lett. A birtokba vett ingatlan tulajdonjoga ugyanakkor nem az övé, hanem a Honvédelmi Minisztérium háttérintézményéhez, a HM Elektronikai, Logisztikai és Vagyonkezelő Zrt.-hez tartozik.
Ki döntött a hatalmas beruházásról?
A villa ügyének részletei jogi és etikai kérdéseket is felvetnek. A jogszabályok tanulmányozásából kiderült, hogy a beruházás végső jóváhagyását minden bizonnyal magas rangú államtitkári szinten kellett meghozni. Ennek értelmében a Miniszterelnöki Kormányiroda, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára, vagy akár a HM EI Zrt. igazgatósága is érintett lehetett a folyamatban. Az eljárás során nem került nyilvánosságra, hogy konkrétan ki adott engedélyt a projekt megvalósítására, ami tovább bonyolítja az ügyet.
Politikai és jogi vonatkozások
A Mi Hazánk Mozgalom és Tényi István hűtlen kezelés gyanújával feljelentést tettek. Az eljárás keretében jelenleg is folyik a vizsgálat arról, hogy ki és milyen indokkal engedélyezte egy ekkora összegű beruházás végrehajtását egy szolgálati ingatlan esetében. A jogszabályok szerint a vezérkari főnök lakhatási juttatásának mértéke különösen kényes kérdés, hiszen a vezetői lakások esetében nem létezik felső költségplafon, így az ügyben érintett felelősség aprólékos vizsgálatot igényel.
A HM EI Zrt. szerepe
A beruházás megvalósításában kulcsszerepet játszó HM EI Zrt. az ingatlan tulajdonosa, amely a magyar állam tulajdonában áll. Joggyakorlata alapján a cég igazgatósági jóváhagyást igényel minden 100 millió forintot meghaladó tranzakcióhoz. A dokumentumok szerint az ingatlan megvásárlása és a felújítások költségei lényegesen meghaladták ezt az összeget, amit az igazgatótanács döntően befolyásolhatott. Az igazgatótanács meghatározó szereplője, Korom Renáta, szintén a Honvédelmi Minisztériumhoz kötődött jogi vezetőként, aki vélhetően tisztában volt az üggyel.
Benkő Tibor példája
Ruszin-Szendi Romulusz állítása szerint legalább nem került „piaci ár alatt” a saját tulajdonába az ingatlan, szemben más korábbi gyakorlatokkal. Az ügy kapcsán fény derült arra is, hogy Benkő Tibor, korábbi vezérkari főnök és honvédelmi miniszter, megvásárolta hivatali házát a HM EI Zrt.-től. Az azonban máig nem derült ki, milyen áron történt ez a tranzakció, és mekkora összegeket fordított a minisztérium a felújításra, amelyeket később a vásárlással egy csapásra privatizáltak.
Kérdések válaszok nélkül
Míg a Honvédelmi Minisztérium nem adott érdemi választ a Ruszin-Szendi villájáról szóló kérdésekre, a nyilvánosság és a politikai szereplők továbbra is tisztázni kívánják az ügy hátterét. A felmerülő gyanú szerint akár súlyos visszaélések is történhettek közpénzekkel. Az, hogy a volt vezérkari főnök lakhatási körülményeit kiemelt költségvetési terhek alatt biztosították, egy rendkívül terhelt közéleti környezetben csapódott le. Az ügyet övező homályos döntéshozatali folyamatok hitelességi válságot indikálnak, amely az érintett szereplők felelősségét elkerülhetetlenné teszi.
