Idén harminc éve, hogy Prisztás József tragikus halála felrázta a magyar közéletet, mély nyomot hagyva a társadalomban és a jogi rendszeren. E gyilkosság, amely nem csupán jogi kérdéseket, hanem politikai botrányokat is generált, 1996. november 1-jén történt, amikor a vállalkozót a fővárosban, Óbudán lőtték le. A helyzet különös tragédiája abban rejlik, hogy a gyilkosság elkövetésével gyanúsított Hatvani István évekig börtönben töltötte életének egyetlen bűnügyi eljárása miatt, amelyben az elítéltek számára közel sem szokványos fordulat történt: a Fővárosi Törvényszék 2020. októberében felmentette, miután Jozef Roháč, a gyilkosság valós tettesének bevallása alapján újraértékelték a bizonyítékokat.
Az ügy 2002-es móri bankrabláshoz való párhuzama tovább nehezíti a helyzetet, hiszen Roháč leveleiben ezt a hasonlóságot említi, aki immáron nem csupán tettesként, hanem (valamennyire) megértett áldozatként is egy olyan rendszert vázol, amelyben az igazság képes félrevágni. Állítása szerint a 2016-os jogerős ítélet előtt ő volt a felelős, aki a gyilkosságot elkövette, míg Hatvani csupán a körülmények áldozataként találtatott.
A riportunkban több olyan nyomozói forrást is megszólaltatunk, amelyek szerint valószínűsíthető, hogy Hatvani István szerepe nemcsak a gyilkos lövés elsütése, hanem egy bűncselekményhez való nélkülözhetetlen közreműködése is lehetett. Roháč szerint azonban a jogi rendszer annyira összezavarodott, hogy egy ártatlan ember életét tette tönkre, akinek végtelenül tűrnie kell a megbélyegzést mint „gyilkos”.
Hatvani ügyvédje, Dr. Patócs Ilona, azzal érvel, hogy a bíróságok nem érzik a felelősséget ahhoz, hogy korábbi hibáikat helyre tegyék, és úgy véli, hogy Hatvani feltételes szabadlábra helyezése teljesen indokolt lenne, tekintve a fogvatartás alatt tanúsított jó magaviseletét. István az évek során, a börtön falain belül formálisan sosem került bűnügyi nyilvántartásba, így az eljárás rémes képtelenség a magyar igazságszolgáltatás előzményei mellett.
A bűnügy mögött rejlő kapcsolati hálók és az alvilág érdekkörei túlságosan bonyolulttá váltak ahhoz, hogy egyértelmű válaszokat kapjunk, így felmerül a kérdés, hogy vajon a hatóságok ténylegesen ördögi tervet követnek-e, vagy csupán ügyetlenségről van szó, ahogyan Roháč az ügyben írt leveleiben véli.
Különös figyelmet érdemel Roháč azon megállapítása, hogy a jogi rendszer nem csak Hatvani ügyét büntette meg, hanem a rendszert magát is megalázta azzal, hogy elítéltek egy ártatlan embert. Jelenlegi állásfoglalása szerint a korábbi ügyek, mint a Móri- és Fenyő-gyilkosságok, minden bizonnyal ugyanazon a téves úton járnak, és a bíróságok nem hajlandók belátni, hogy a hibáikért bármi felelősséget kellene vállalniuk. Roskadozó bűnügyi archívumok és akadályok között a történet felvonultatja az igazság megcáfolásának és a vendetták érdekérvényesítésének sok árnyalatát.
A valóságot nehézkesen feldolgozó jogi rendszer és az abban való ingadozás egy újabb példa lehet arra, hogy a bűncselekmények mögött álló történetek nem mindig a látható tényekre épülnek. A jogi tévesztések, a bűnözői körök és a magánszemélyek közötti kapcsolati hálók nem csupán a büntetőügyekben, hanem a társadalmi megbecsülésben is hatással vannak. Ebben az értelemben a Prisztás-ügy egy hatalmas tükör, amely megmutatja a háttérben zajló mechanizmusokat és annak következményeit.
