Aszály és akkugyárak – A tájból eltűnő víz nyomában
A klímaváltozás következményei hazánkban egyre érezhetőbbek, a nyári hőség és a csapadékhiány hónapról hónapra súlyosbodik. Az aszály súlya alatt a helyi közösségek és a kormány is komoly problémákkal néz szembe. Az ipari tevékenységek, közöttük a hazai akkumulátorgyárak, különösen aggasztóan hozzájárulnak a csökkenő vízkészletekhez, ezzel súlyosbítva a helyzetet. Az idei környezeti oknyomozásban alaposan feltártuk, hogy milyen káros intézkedéseket hoz a kormány, s milyen apró, de hatékony lépéseket tesznek a civilek a vízmegtartás érdekében.
A Zagyva partján, a legnagyobb forróság idején, találkoztunk a vízügy által épített gigantikus víztározónál, ami az EU-s támogatás segítségével készült. Ezt a tározót a folyó vízével akarták feltölteni. Ekkor már számos civil kezdeményezés is indult, hogy megállítsák az elsivatagosodást és helyreállítsák a víz ciklusának természetes folyamatát. A helyszínen végzett kimutatások szerint a magyarországi akkugyárak napi vízfogyasztásának mennyiségéből közel félmillió ember vízigénye fedhető le.
A közelmúltban a kormány az úgynevezett Aszályvédelmi Akcióterv keretein belül megkezdte az ország belvizeinek, patakjainak és folyóinak kikotrását, hogy ezek több csapadékvizet nyelhessenek el. Ennek ellenére a mederrendezés nemcsak hogy nem segít, hanem súlyosbítja a problémát, mivel a kotrás után a víz sokkal gyorsabban párolog el a megfogyatkozott növényzet miatt.
Ugyanakkor a civilek nem tétlenkednek. A Zöld Gerillák csoportja újraépítette a víz útját csatornákban fenékgátak telepítésével. E vállalkozás célja, hogy a vízmegőrzés ne csak eseti, hanem tartós megoldássá váljon, lehetővé téve a helyi élővilág helyreállítását és a biológiai sokféleség növekedését. Az őseink által létrehozott ökológiai egyensúly helyreállítása nemcsak a természet számára, hanem magunk számára is létfontosságú.
Hatalmas vízigény és kormányzati hiányosságok
A kormányzati tervek alapján óriási kedvezményekkel541-söpörnek le a vízgazdálkodási beruházások, különösen az akkumulátorgyárak számára. A legnagyobb hazai vízfogyasztók között a gödi Samsung-gyár áll, napi 7.500 köbméteres vízfogyasztással, amely már most is komoly fenyegetést jelent a helyi vízkészletekre. Számos más gyár, mint például a Debrecenben épülő CATL és a W-Scope gyártóintézményei, szintén hasonló mértékű vízigényt terveznek.
Az állami pénzeket ezekre az ipari létesítményekre fordítják, miközben a lakossági víz- és csatornahálózatok fejlesztésére nem jut elegendő forrás. Az egyre gyakoribb vízkorlátozások és a rendszeres csőtörések már most is sújtják a helyi közösségeket. A kormány által indított infrastruktúra-fejlesztési projektek ellenére a vízszolgáltatások állapota sok esetben egyre romlik.
Összességében a jövőbeni megoldások nem csupán a cégek vízfogyasztásának visszahúzására korlátozódhatnak; elengedhetetlen, hogy a kormány és a civil szektor együttműködjön a vízmegtartás érdekében, hogy elkerüljük a természeti katasztrófákat. A vízfenntartó intézkedések és a fenntartható gazdálkodási megoldások hosszú távon tudnának eredményt hozni, ha kellő figyelmet kapnának. A jövőnk vízforrásain múlik, és így minden döntésnek mérlegelni kell a környezeti hatásokat.
A következő években is folytatjuk a figyelmet kérő témák felgöngyölítését és készülünk arra, hogy megerősítsük a társadalom környezeti tudatosságát az aszály és a vízhelyzet nehézségeivel kapcsolatban.
