Bő egy évszázad elteltével, Trianon óta a magyar politikai diskurzus középpontjában áll a „nemzethalál” víziója, amely nem csupán a demográfiai problémákat, hanem átfogó társadalmi kérdéseket is magában foglal. Koloh Gábor történész nemrégiben megjelent könyvében, a „Születésszabályozás a Horthy-korszakban” címmel, alaposan feltérképezi ezt a komplex jelenséget. A kötet középpontjában az áll, hogy a politikai diskurzus a magyarság hanyatlásával és a gyerekvállalás ösztönzésével foglalkozik, miközben figyelmen kívül hagyja a társadalmi problémák széles spektrumát, mint például a lakhatás, az egészségügy vagy a szegénység.
A múlt és a jelen párhuzamai élesebbnél élesebb kontrasztokkal operálnak. A mai kormányzat pronatalista politikát folytat, kihasználva a félelmet, hogy a magyar népesség létszáma csökken. Veszik a bátorságot ahhoz, hogy nemcsak a jövő katonai szükségleteiről beszélnek, hanem azt is elhintik, hogy a fiatalok számára nem marad elegendő „golypfogonak” való anyag, amennyiben a népszaporulat nem nő.
Az elmúlt évtizedekben megfigyelhető, hogy a szegény családosok helyzeténél a politikai diskurzus inkább azanya- és gyermekvédelemmel foglalkozott, mintsem valódi, a népesség egészségét szolgálni képes megoldásokkal. Az egykézés kérdése, amely ritkán kapott akkora figyelmet, mint a Kádár-korszak középgenerációs dilemmái, most is előtérbe került. Ekkor a családtámogatások és az oktatási reformok zöme a tehetősebb rétegeket célozta meg, míg a többgyermekes családok sokszor elhanyagoltak maradtak.
Az abortusz kérdését már évtizedek óta a politikai diskurzus részeként kezelik, és ezzel időnként a zsidó orvosokat emlegetve a magyar népesség eltűnésének megállítására tett kísérletként állítják be. A kötet érdekes esettanulmányokkal zárul, amelyek között helyet kap egy orvos ügye, aki abortuszt hajtott végre, és akit a közvélemény vádolt, illetve egy fiatal lány esete, aki szegénység és elhanyagoltság miatt került a bíróság elé. Ezek az esetek jól mutatják, hogy a társadalom legszegényebb rétegei sokszor kiszolgáltatottak voltak és maradtak a római jog örökségéből fakadóan.
Koloh Gábor műve, bár egy látszólag szűkebb területre fókuszál, átfogó képet ad a két világháború között zajló demográfiai vitákról Magyarországon, és tükrözi, hogy a mai diskurzus számos eleme és aggálya máig érvényes. A könyv arra figyelmeztet, hogy a politikai diskurzus nemcsak a múltra, hanem a jövőre is hatással van, és új kihívásokkal küzd, amelyekhez szükséges a társadalmi érzékenység és felelősségvállalás.
