Havi 7 millió forintért üzemeltetik a komlói kézilabda munkacsarnokot, ahol eddig mindössze 22 tesióra zajlott
A komlói kézilabda munkacsarnok átadása közel három éves csúszással zajlott, és a létesítmény az államnak eddig jelentős veszteséget termelt. A Nemzeti Sportügynökség (NSÜ) tájékoztatása alapján a csarnokban csupán 22 órányi testnevelés órát tartottak, amelyek összesen 500 ezer forint bevételt generáltak. Ezzel szemben a csarnok fenntartási költsége ennek az időszaknak a végéig 14,6 millió forintot tett ki, elégnyilvánvalóvá téve a közpénzherdálást.
A kézilabda munkacsarnok kivitelezését 2020 decemberében rendelte meg a Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési és Közbeszerzési Zrt. (BMSK). A megvalósításra három cég pályázott, NGOként a PESZTER Kft. nyerte el a megbízást nettó 1 020 512 187 forintért. Az építkezés azonban nem a tervek szerint haladt, hiszen a kivitelezési szerződést ötször kellett módosítani, így a költségek a végére 1 192 066 536 forintra nőttek.
A csarnok tervezett átadási időpontja 2022 vége volt, végül 2025 szeptemberében adták át. Ez főként a helyszín stabilizálásáról szóló munkálatok elhúzódása miatt alakult így, amelyhez gabion támfal építése is hozzájárult. A Nemzeti Sportügynökség szerint a támfal estétikai problémát jelentett, így az épület és a garázssor közötti biztonságos távolságot nem veszélyezteti.
Bár a csarnok tehát használható, a valóságban alig van érdeklődés iránta. Az adatigénylésünk alapján, melyet a KiMitTud platform segítségével nyújtottunk be, kiderült, hogy a csarnok heti újbérlésének költsége bruttó 7,3 millió forint, míg az iskolák is saját tornatermeikkel rendelkeznek. Így a várható bevételek alaposan elmaradtak a fenntartási költségektől.
Ezért felmerül a kérdés: miért ennyire alacsony a használat? A komlói kézilabda csarnok bérleti díja egyedülállóan magas – 24 449 forint óránként – míg a belvárosi sportközpont mindössze 15 ezer forintért kínál hasonló szolgáltatást.
Jelenleg a konkrét problémák mellett a közérdekű adatigénylés során is tapasztalható, hogy a létesítményt illetően megfogalmazott kérdéseinkre nem kaptunk megnyugtató válaszokat. Az állami pénzek ilyen szintű kezelése alapvetően megkérdőjelezhető, és súlyosan érinti a helyi közösség jövőbeli lehetőségeit.
Az érintett hatóságoknak nemcsak a tervezési hibákat, hanem a csarnok fenntartási költségeit is át kellene gondolniuk, hogy a közpénzek valóban a sportág fejlődését szolgálják, és ne váljanak veszendőbe.
A jövőbeli vállalások során kiemelkedően fontos, hogy valódi, fenntartható megoldásokat találjunk a közpénzek okos és hatékony felhasználására. Ha a költségeket nem sikerül csökkenteni, akkor válik a csarnok valóban teheré, amelyet a közösség sosem kért, ám a költségei mégis az ő zsebeit terhelik.
Katus Eszter
