Temu Expressz: A Budapest-Belgrád vonal körüli problémák és a várható következmények
A Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére szánt 800 milliárd forint elköltése mögött számos kérdés és kihívás húzódik meg. Lázár János építési és közlekedési miniszter a győri Lázárinfón tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta az átadási határidők betartását, a tervezett 160 km/órás sebességet és az éjjel-nappal közlekedő tehervonatok ígéretét. Mindazonáltal aggodalmak merültek fel a hiányzó vonatbefolyásoló rendszer, az ETCS telepítésének csúszása, és a határidők betartása körül.
A miniszter válaszai, amelyekből egyértelműen hiányzott a nyitott párbeszéd lehetősége, valamint az, hogy a higgadt szakmai viták elmaradnak a közelgő választások előtt, aggályokat vetettek fel a beruházás valódi értékéről és hasznáról. Ráadásul a kínai partner által fejlesztett vonatbefolyásoló rendszer engedélye még mindig nem biztosított, ami miatt a március 14-re tervezett személyforgalom elindítása kétséges. Az elhalasztott fejlesztések azt jelenthetik, hogy a menetidők a szakaszokon meghosszabbodhatnak.
A tehervonatok ütemtervéről is kételyek merülnek fel: korábbi statisztikák alapján a vonalon naponta mindössze egy tehervonat közlekedett, így a kapacitás növelése szükséges lenne. A vonal felújítása előtt a teljes Budapest-Belgrád-Athén vonalon tapasztalható helyzet nem teszi lehetővé a kívánt teherforgalom növelését. A következő szakaszok, például a Nišig tartó rész, még fejlesztés alatt állnak, ami tovább bonyolítja a helyzetet.
A miniszter szavai és az ügy körüli kommunikáció bármerre is mutatnak, egy dolog már most biztos: a Budapest-Belgrád vonal esetleges késlekedése és a várható problémák mérhetetlenül rontanak a közlekedési helyzeten. A kormányzati ígéretek ellentmondanak a valós helyzetnek, hiszen a múlt év végén még érdemben nem lehetett megoldani a szükséges fejlesztéseket.
A felújítás hatásai a távolsági és agglomerációs közlekedésben is mesélnek: az utasok kényelme régóta háttérbe szorult a fontosabb beruházásokkal szemben. A gyorsabban növekvő lakosságú Dél-Pesti agglomerációban a fejlesztések hatására várhatóan nőni fog a vasúti forgalom, de a valódi, átfogó felújítások – amelyek a leggyakrabban használt szakaszokat érintenék – elmaradtak. Az utasok elégtelen kiszolgálása mellett a pályaudvarok állapota is aggasztó: a Keleti pályaudvaron tarthatatlan helyzetek fajultak el, ami kényszerű lassújeleket eredményezett a biztonság érdekében.
Mindeközben a MÁV maga bonyolította el az új peronok és vágányok kialakításának befejezését: a már évek óta zajló felújítások ellenére a felújítások során figyelmen kívül hagyták az utasok kényelmét szolgáló elemeket. A peronmagasságok problémája, amely a belgrádi vonatok akadálymentes kiszolgálását is megkérdőjelezte, egy újabb példa arra, hogy a vasúti közlekedés fejlesztése igényelné a szakmai párbeszédet és a valódi igények felmérését.
A Budapest-Belgrád vonalon az utasok jelenléte mintha másodlagos lenne a döntéshozatali folyamatok során. A beruházások, pénzügyi döntések és a kivitelezők preferenciái mindenütt meghatározzák, hogy mely vonalak kapnak prioritást. A kérdés az, hogy egy ilyen hatalmas befektetéssel valójában mire és kinek a szolgálatában áll a vasúti rendszer fejlesztése, és vajon a közlekedés kényelme és megbízhatósága előtérbe kerül-e valaha a politikai érdekek mögött.
