## A korrupciós ügyek eltűnése a közhatalmi statisztikákból
Tizenhat éve hangoztatják Magyarországon a „zéró tolerancia” elvét a korrupcióval szemben, azonban a közhatalmi szervek hivatalos nyilvántartása más képet fest. Számos közérdekű adatigényléssel igyekeztünk feltérképezni azokat az intézményeket, amelyek papíron a korrupció ellen harcolnak, hogy megérthessük, mi rejlik a hivatalos statisztikák mögött. Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a valós helyzet nem a korrupció mértékét, hanem inkább az állam szándékait tükrözi.
Orbán Viktor kormánya már 1992 óta hirdeti a korrupcióellenes harcot, amely időről időre visszaköszön, például 2016-ban, 2018-ban és 2020-ban is. A miniszterelnök évek óta hangsúlyozza, hogy a korrupciónak nincs elfogadható szintje, és hogy kizárt, hogy korrupt lenne a magyar politikai rendszer. Az elmúlt évtizedben a „zéró tolerancia” kifejezés annyira elcsépeltté vált, hogy már csak akkor figyelünk fel rá, ha éppen nem hangzik el.
Ha a közhatalmi statisztikák mögé nézünk, egy másik valóság tárul elénk. Számos forrás vizsgálja a közhatalmi szervek, valamint az állami intézmények korrupcióval kapcsolatos helyzetét, de ezek gyakran nem valós büntetőjogi statisztikák, hanem érzékelésen vagy becsléseken alapuló indexek. Ennek következtében a tényleges bűnügyi adatok helyett csak a szakértők és üzletemberek véleményét tudjuk figyelembe venni.
Kutatásaink során a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a rendőrség, az ügyészség, az Országos Bírósági Hivatal és más hatóságok adatainak beszerzésére összpontosítottunk. Célunk az volt, hogy feltérképezzük, milyen eredményeket értek el a korrupcióval szembeni harcban az elmúlt tizenhat év során. Az így összegyűjtött információk bonyolult képet rajzolnak a valóságról, amely a közszolgáltatások és a hatalom működésének lényegeselemeit érinti.
A Transparency International által évente elkészített Korrupció Érzékelési Index (CPI) az országok közszférájának korrupciós szintjét rangsorolja. A legfrissebb 2024-es jelentés alapján Magyarország 41 pontot ért el, amivel az 82. helyen áll a száznyolvan ország között. Ez jelentős visszaesést jelent az elmúlt évtizedhez képest, hiszen 2012-ben Magyarország még 55 pontot szerzett, és a 46. helyen állt. Ebből látható, hogy a kormány által hangoztatott korrupcióellenes politikák nem hoztak kézzelfogható eredményeket.
Egy lakossági felmérés szerint a hazai lakosság 88%-a véli úgy, hogy a korrupció komoly problémát jelent az országban. A korrupciós ügyekkel kapcsolatos adatok azonban a a közhatalmi szervek esetében nem állnak rendelkezésre. A NAV például arról tájékoztatott, hogy nem rendelkezik nyilvántartással a számukra indított büntetőeljárásokról, mivel azokat az ügyek lezárta után törölniük kell. Jelenleg négy eljárás zajlik a hivatali vesztegetés gyanúja miatt, de ezek részleteit nem tudják megosztani.
A Belügyminisztérium is hasonlóan nyilatkozott, amikor kiderült, hogy 2010 óta csupán három, a korrupcióval kapcsolatos eljárás indult a dolgozóik ellen. Az Állami Számvevőszék és az Országos Bírósági Hivatal szintén azt állítja, hogy nincs tudomásuk hasonló ügyekről. A kérdés, hogy hogyan lehetséges, hogy ezek az állami intézmények, amelyek a jogalkalmazás gerincét képezik, mentesek a korrupcióval vagy hivatali visszaélésekkel kapcsolatos ügyek alól.
A korrupció azonban nem csupán egyéni cselekedetek összessége, hanem a közhatalom működésének, a hatalmi viszonyoknak és a jogállamiságnak a tükröződése. A korrupciós statisztikák és a nyilvántartások hiánya arra enged következtetni, hogy a korrupcióellenes fellépés nem a büntetőeljárásokon múlik, hanem azon, hogy az állam mennyire transzparens a saját magáról vezetett nyilvántartásokban. Mindez arra figyelmeztet, hogy a jövőbeli korrupcióellenes intézkedéseknek átláthatóbbnak és követhetőbbnek kell lenniük ahhoz, hogy a közvélemény valóban bízhasson a kormány és intézményei tisztaságában.
