Félelem és reszketés Lakitelken: A Vasúti Infrastruktúra Állapota
Lakitelek környékén a vasúti pályák állapota olyan kritikus szintre jutott, hogy a felújítás helyett a közpénzeket Lezsák Sándor népnemzeti élményközpontjára fordítják. A 30 milliárd forintos támogatás elköltése során a helyi közlekedés elhanyagolása nyilvánvalóvá vált.
A Kecskemét és Szolnok közötti vasútvonal, amely a térség tömegközlekedési gerince, méltatlan állapotban van: az elavult síneket néhány méterenként veszélyes átvágások kísérik, miközben a járművek e lerohadt vonalakon járnak. A pálya körüli ingatlanok elhanyagoltak; az infrastruktúra korrodált faaljakra és elhasználódott, gyengén tartó sínekre épül.
A Költségek Meglepetésere Építkeznek
Feld Márton, a helyszínt bejáró közlekedésmérnök, aki az ingatlanok és pályák megfigyelésén keresztül számolja ki a vonalak felújításának költségeit, arra jutott, hogy a pályák rendbe hozása körülbelül feleannyiba kerülne, mint amennyit a népnemzeti élményközpont kialakítására fordítottak. A kérdés, hogy miért fontosabb Lezsák Sándor víziója, mint a lakosság minden napját érintő tömegközlekedés.
A Vasúti Pálya Romlása
A nyilvános közlekedést övező félelem figyelemreméltó, a két közeli település közötti vasúti híd évek óta késedelemben van: a vonatok már-már „hímes tojásokon” járnak. Az útviszonyok komoly balesetveszélyt rejtenek, amit a nyomós bizonyítékok is alátámasztanak. Közvetlen közelében, Tiszaug állomásnál, szemet szúró, egyértelműen látható ugratókat találtak, amelyeket már lassújel jelez.
Fémek Az Emlékezetben
Több mint 100 évvel ezelőtt gyártott síneket találtak a helyszínen, amik Kossuth Lajos időszakát idézik. A meglepetés nemcsak a találatok mennyiségéről, hanem arról is szól, hogy a modern állapotokhoz tervezett sínekhez betonaljakat készítenek, amelyek a régi sínek cseréjét is igazolják, de végül a pálya állapotát tovább rontják.
Az Elkészült Munka Értéke
Egyértelmű, hogy a vasúti közlekedés állapota nemcsak a kivitelező cégek felelőssége, hanem a helyi és országos közpolitikai döntéshozatalé is. Miközben a vidékfejlesztésre szánt források eltérültek a népnemzeti projekt irányába, egy óriási ellentmondás bontakozik ki, ahol a lényeg – a közszolgáltatás – a háttérbe szorult.
Vajon ki foglalkozik a közlekedés biztonságával, ha annyi pénz elköltésével próbálják szépíteni a valóságot, ami a hétköznapi életünket érinti? A válasz nem más, mint hogy az adófizetők pénze újra andalító célokra készül, míg a helyi ajánlatok elvesznek a ködben.
