Az energiaválság különösen sújtja a TISZA-kormányt, amely először néz szembe egy országos válsághelyzettel, ami a Duna alacsony vízszintje, a kontinens által tapasztalt hőhullámok és a Paksi Atomerőmű leállásának következménye. Ez a kombináció bonyolult kihívásokat gördít a kormány elé, amely már a múlt hét második felétől dominálja a politikai diskurzust, háttérbe szorítva a köztársasági elnök-jelölési folyamatot is.
A kormány intenzíven reagál a helyzetre. Magyar Péter, a kormányfő, klasszikus válságkommunikációs stratégiát alkalmaz, igyekezvén nyugtatni a nyilvánosságot és felkészíteni őket a várható intézkedésekre. A célja az, hogy hangsúlyozza, hogy a hatalom kezében tartja a helyzetet, ugyanakkor az energiaválság politikai kockázatokat is hordoz. Ez az első alkalom, hogy a kormány a választások óta nem az általa kijelölt program szerint vezeti az eseményeket, hanem reakciós szerepet játszik.
Az ellenzéki pártok, köztük a Fidesz és a Mi Hazánk, a válság helyzetét igyekeznek politikai tőkévé alakítani. A Fidesz például dezinformációkat terjeszt, és a kormányt alkalmatlansággal vádolja, noha szemben a párt jelenlegi helyzete rosszul áll a korábbi kormányzati tevékenységekhez képest. A párt politikai mozgástere korlátozott, főleg mivel egyes bizalmasaik a kormányzati intézkedések ellenére azt hangoztatják, hogy minél nagyobb a zűrzavar, annál jobban jár az ellenzék.
A Mi Hazánk, mivel világosan és egységesen kommunikál, a válságban jelentős előnyökhöz juthat. Pandémia alatt kiterjedt bázisra tett szert, és a válsághelyzetekben az álhírek terjedésére és a hamis narratívákra építette stratégiáját.
A Duna vízellátottságával kapcsolatos tévhitek is terjednek: sokan úgy vélik, hogy a víz az osztrák és a szlovák szakaszokon visszatartott, holott ez nem igaz. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság kénytelen volt nyilvános közleményt kiadni, hogy cáfolja e megalapozatlan állításokat. Politikai szempontból a kormány számára ezek a dezinformációk jelentik a legnagyobb kihívást a válság kezelése alatt, mivel sok ember hajlamos az összetett helyzetekhez kapcsolódó, egyszerűbb magyarázatokat keresni, ami gyakran dezinformációkkal társul.
Szakmai kutatások kimutatták, hogy azok, akik hisznek a dezinformációkban, nagyobb eséllyel adnak hitelt az összeesküvés-elméleteknek. Az ilyen elméletekhez való ragaszkodás független a képzettségtől vagy a politikai nézőpontoktól, és az érintett közönség számára kézenfekvően jelenik meg a külső ellenség képe, amely felelőssé tehető a problémákért. Az érvelés és a tények bemutatása azonban rendkívül fontos, ugyanis a hiteles tájékoztatás kulcsszerepet játszik a válságkezelésben.
