A kutatási átszervezés mélyben rejlő kérdései
Június közepén a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat döntéshozói bejelentették, hogy át kívánják adni négy kutatóközpontjukat az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek (ELTE). A hír sokkolta az érintetteket, mivel a HUN-REN elnöke korábban a központok egységéről beszélt. A dolgozók körében számos tiltakozás indult, ám az ELTE Szenátusa végül megszavazta az átvételt, s így a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, a Társadalomtudományi Kutatóközpont, a Nyelvtudományi Kutatóközpont és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont az ELTE-hez kerül. Bartus Dávid, az ELTE BTK dékánja az átszervezés részleteiről és a felmerülő dilemmákról osztotta meg gondolatait.
Változások és megoldások
Bartus kifejtette, hogy a belső megbeszélések során arra a következtetésre jutottak, nem létezik más, érdemi alternatíva sem maguk, sem a HUN-REN kutatóközpontjai számára. Az intézetigazgatók egyetértettek abban, hogy az átvétel elkerülhetetlen. A döntés kapcsán ő maga és más kari vezetők a kutatóintézetek jelentős tudományos munkáját nyugtázva optimisták maradtak, ám a döntés után a szenátusi ülés feszültebbé vált, hiszen számos tiltakozó érkezett a HUN-REN részéről.
Felértékelődik a tudományos munka
A kari tanácsban Bartus Dávid kifejtette, hogy a döntés nem kizárólag a kutatóközpontok átvétele körüli igennel vagy nemmel való szavazásról szólt, hanem sokkal inkább arról, hogy az átvétel után milyen irányt vegyenek, és milyen garanciákat építsenek be a folyamatba. Azok, akik nem támogatták az átvételt, beszélgettek a kérdésről, de nem tapasztaltak komoly ellenállást az ülések során.
Félelmek és biztosítékok
Bár Bartus Dávid hangsúlyozta, hogy nem tapasztalt félelmet a szenátusi ülés alatt, az intimitás miatt egyes szenátorok kértek zárt ülést, ami megmutatja, hogy az érintettek körében voltak aggodalmak. Az ELTE-n többen is hangsúlyozták, hogy az eddigi együttműködéseket továbbra is fenn kívánják tartani a kutatóintézetekkel. A válaszok keresése közben Bartus Dávid felvetette, hogy a létező kutatóközpontok nem kerülhetnek vissza a HUN-REN-hez, és az átvételi helyzet hosszú távú előrejelzése érdekében reális forgatókönyvek felállítására van szükség.
Politikai hátterek és realitások
A döntéssel kapcsolatban Bartus Dávid megemlítette a kormányzati politikai szempontokat is, amelyek a felsőoktatás keretszámainak alakítására is kihatottak. Hangsúlyozta, hogy a fenntartó nem képes hallgatókat „vásárolni”, és a kormány támogatása nem olyan evidencia, mint ahogy azt egyesek elképzelhetik. Az ELTE BTK által vállalt hallgatói létszám folyamatosan magas, függetlenül a HUN-REN történeteitől.
Tudományos autonómia és jövőbeli kihívások
Bár a HUN-REN kutatóintézetei attól függetlenül fognak pályázni és tervezni, Bartus Dávid kiemelte, hogy nem kívánják a kutatások tartalmába való beleszólást. Továbbra is biztosítják az autonómiát, és a kutatók jövőbeni munkáját nem befolyásolják, hiszen a tudományos munka minősége és érvényessége a kutatói normák betartásától függ, és nem az intézmény függvényében változik.
Következmények a jövőre nézve
Bár számos technikai kérdés merült fel a kutatóközpontok átvételével kapcsolatban, Bartus Dávid hangsúlyozta, hogy nem várható hirtelen változás. Az átvétel körüli diskurzus lehetőséget ad a kutatóintézetek és az egyetem közötti jövőbeli együttműködés formálására, amely a közéleti és tudományos diskurzusban is fontos szerepet játszik. Az ELTE célja, hogy mindenki számára biztosítsa a folyamatos kutatási lehetőségeket, függetlenül attól, hogy az HUN-REN hatáskörébe tartozik-e vagy sem.
Forrás: Átlátszó
