### Az ország szuverenitása és az orosz atomenergia-film
Hárfás Zsolt, az önmagát „független atomszakértőként” definiáló, magyar nyilvánosságban régóta jelen lévő alak, éppen a Magyar Nemzet hasábjain publikált újabb írásában „ostorozta” a hazai független sajtót. Véleménye szerint az Átlátszó és más amerikai támogatásokkal működő médiumok rendszeresen a Paks II projekt rossz fényben való feltüntetésén dolgoznak. Hárfás ezzel az állítással aggodalmát fejezte ki az ország szuverenitása iránt, miközben saját, orosz kötődéseit szinte már-már éteri köddel fedi el.
Ez az aggodalom azonban furcsán billegve áll szinte teljesen egypólusú vonzalmai tükrében. Hárfás, aki egyébként a Roszatomhoz, az orosz állami atomipari megacégekhez tapadó próbautazások állandó résztvevője, évről évre értékes százmilliókat érintő reklámturnékat végez. Szocsi, Murmanszk, Moszkva, és a lista még hosszasan folytatható. Felszólalásai és „függetlensége” egyre inkább csak egy gyöngéden függöny mögötti árnyjáték különböző formáit idézik fel a nyilvánosság számára.
### Szputnyik szárnyán: PR és valóság
Hárfás szerepe azonban több mint egyszerű kapcsolattartói tevékenység. Egy hosszan építkező bizalmi hálózat darabja, amely az orosz állami Roszatom PR-szférájában fonódott össze. Naptárjában rendre szerepelnek olyan kiemelt rendezvények, mint a Roszatom által szervezett Atomexpó vagy a belrojarszki atomerőmű-hadművelet. A közös pont azonban mindig ugyanaz: a Roszatom dicsősége.
A valóság nem is lehetne beszédesebb: utazásai rendszeresen olyan események köré szerveződnek, amelyeket az orosz vállalat globális hatalmi propagandagépezetének olajozására hívnak életre. Érdekes, hogy közben semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre, miként történik e hűséges szolgálat finanszírozása, sőt: ezen kiadások megnevezéséhez Hárfás rendre hallgat.
### Magyar szuverenitás és gyanú árnyéka
A Roszatom magyar hangjaként jól ismert szakértő leggyakrabban épp azt támadja, amely a nyilvánosság szempontjából alapvető: az átláthatóságot. Eközben a saját „szakmai” célú tájékozódása egyáltalán nem korlátozza őt arra, hogy Moszkva, Szocsi vagy Podolszk városaiban szemlélődjön, miközben háta mögött, csendben sorakoznak a Roszatom emblémás PR-anyagok.
Könnyen belátható, hogy ennek a „szakértői” narratívának a szuverenitásvádjai pontosan addig a pontig érvényesek, amíg a kontúrok mögött saját függőségi viszonyairól kellene számot adni. Ha a televízió képernyőjén papoló szakembergárda helyett valóban őszinte megvilágításra vágyunk, talán nem ártana feltenni pár egyszerű kérdést.
Egészen elképesztő, hogy Hárfás éppen azon amerikai támogatások ellen lázad, amelyeket az Átlátszó transzparensen feltüntet jelentéseiben, miközben saját hazárdjátéka messziről bűzlik az orosz lózungok világától. Miért oly ördöngős gondolat bármiféle elszámoltathatóság szempontjait alkalmazni egy szakértői státuszban tetszelgő, de PR-kompatibilis egyénre?
### A geopolitikai tyúk és tojás kérdése
Egyik oldalon áll egy magát független médiaorgánumnak nevező elemző médium, amely közérdeket szolgáló adatokat próbál szivárogtatni. A másik oldalon pedig egy egyértelműen erőteljes külpolitikai összefonódásokkal megáldott figura, aki ügyesen reflektál külső támadásokra remek PR-fogásokkal. A nézőpontból adódó kérdések pedig önmagukat szolgáltatják: miben szolgálja Hárfás tevékenysége Magyarország szuverenitását?
Némi iróniával megközelítve: ha a szuverenitás valóban a Roszatom asztalain dől el, akkor talán már terminológiailag sem értelmes függetlenséget emlegetni – az „atomkritikus publicisztika” tehát helyettük íródik.
