Nem Egyedi Eset a Pegasus-ügy: Európai Megfigyelési Mintázatok
Az elmúlt években több európai országban kiderült, hogy a hatóságok kémprogramokat használnak civil aktivisták és újságírók megfigyelésére. A Belgrade Centre for Security Policy friss kutatása szerint a legtöbb incidens politikailag érzékeny időszakokban, például választások vagy demonstrációk idején történt. Görögországban a megfigyelési botrány következtében több elkövetőt börtönbüntetés elé állítottak, ám a legtöbb megfigyelés a civil társadalmat és újságírókat következmények nélkül sújtotta.
Pintér Sándor belügyminiszter 2016-ban büszkén hirdette, hogy jogi keret alapján gyakorlatilag bárkit le lehet hallgatni. E kijelentése egy jelentős jogi és etikai dilemma forrásává vált, különösen a Pegasus-ügy kirobbanása után, amely során kiderült, hogy nemcsak bűnözőket, hanem független újságírókat és civil szervezetek képviselőit is megfigyelték.
A megfigyelési gyakorlat nemcsak Magyarországot érinti, hanem a Nyugat-Balkán több országát és EU-tagállamokat is, mint Lengyelország, Olaszország vagy Spanyolország, ahol szintén jelentettek digitális megfigyelést civil szervezetek és újságírók részéről. A BCSP kutatása kiemelte, hogy míg a nyugat-balkáni országok esetében gyakori a digitalizált megfigyelés, a legrosszabb esetek sokszor az EU-tagországokban történnek.
A Defending Digital Freedoms kutatás részeként 239 civil szervezet és szerkesztőség vett részt, és bár az EU-n kívüli országokban a válaszolók többsége nem tapasztalt digitális incidenst, az EU-ban már a jelentkezők 41%-a találkozott adathalászattal, míg 26% állami megfigyelést tapasztalt. A görög ügyben precedens értékű ítéletek születtek, amikor a megfigyelésekhez kapcsolódó kémprogramok árusításával foglalkozó cégek vezetőit börtönbüntetésre ítélték.
Az ilyen horderejű megfigyelési esetek különösen aggasztóak a politikailag érzékeny időszakokban. A BCSP hangsúlyozza, hogy a civil szervezetek gyakran nem rendelkeznek a megfelelő digitális forenzikai eszközökkel a megfigyelések észleléséhez, így sok esetben az érintettek csupán gyanús viselkedéseket tapasztalnak, amelyeket nem tudnak kivizsgálni.
Magyarországon a Pegasus ügyéhez kapcsolódó vizsgálatok során a NAIH nem talált jogsértéseket, míg a nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtések száma évről évre növekszik. 2025-re már több ezer ilyen kérelmet hagytak jóvá, ami arra enged következtetni, hogy a titkosszolgálatok saját hatáskörben is végezhetnek titkos megfigyeléseket.
A digitális megfigyelés globálissá válásával és a kémprogramok széleskörű alkalmazásával a civil társadalom egyre inkább szembekerül a hatalmi visszaélésekkel, ami aláássa a demokratikus alapelveket és az emberi jogokat. A helyzet sürgős figyelmet követel, hogy a jogállamiság és a szabadságjogok megmaradhassanak Európában.
