Trump második elnökségének árnyai: Három forgatókönyv Amerika jövőjéről
Ki épít kinek tengelyt? Moszkva, Washington és Peking sakktáblája még csak körvonalazódik, de máris új rendet vizionál. Egy önálló Európáról, amely kénytelen saját védelméért tenni, míg az Egyesült Államok Ázsia felé fordul. Vagy éppen egy másik, ideológia által fűtött Amerika képe rajzolódik ki, amely a világpolitikai színtéren kivetíti saját belpolitikai harcait? A kérdés egyszerű: meddig tart a Trump-rendszer kardcsörtetése, és mihez kezd Európa és a világ ezzel a megváltozott logikával?
Egy Kína-ellenes átrendeződés: Az első forgatókönyv
Az Egyesült Államok már Obama óta hangsúlyozza az ázsiai csendes-óceáni térség fontosságát. Most azonban Trump Kínát állítja a célkeresztbe, miközben Európát arra ösztönzi, hogy tegye rendbe magát az orosz fenyegetés árnyékában. Tajvan, ez az apró de stratégiailag kulcsfontosságú sziget, szempontjukból a csendes-óceáni dominancia kulcsa. Ha Kína megszerzi, áttöri az amerikai szövetségesek által alkotott tengeri láncot, amely elzárja földjeiket az óceántól. Az Egyesült Államok számára ez az elsődleges konfliktuszóna: elvárja Európától a védelmi kiadások emelését, miközben Kínára összpontosít. Bár az ukrajnai háború befagyasztásának kísérlete része ennek a stratégiának, hogy az európai felelősséget növeljék, valós kérdés, hogy ez miként érinti majd a transzatlanti szövetséget.
Amerika visszavonulása: „Merjünk kicsik lenni”
Trump szlogenje – „Tegyük újra naggyá Amerikát” – ironikus módon egy szűkített, elszigetelődő külpolitikát hozhat. Az Egyesült Államok, hasonlóan az aranyozott kor politikájához, kizárólag saját földrajzi helyzetére koncentrálva, leválhat a globális szerepvállalásról. Ahhoz, hogy Amerika ismét regionális hatalomként éljen, Trump a „vámkirály” William McKinley elnök gazdaságpolitikáját követve kereshet megoldást. Ez az irányvonal azonban odáig vezethet, hogy rivalizáló hatalmakat, például Kínát és Oroszországot favorizálnának, ha az gazdaságilag előnyös.
Egy ilyen forgatókönyv esetén az Egyesült Államok kivonulna Európa védelmi szférájából – helyén Kína, Oroszország és esetleg egy új, európai katonai szövetség tölthetné be a keletkezett űrt. Tajvan biztosítása ebben az esetben elérhetetlen álommá válhat a sziget számára, mely Kína geopolitikai sakkjátszmájának központi eleme marad.
Ideológia a külpolitikában: A forradalom exportja
A harmadik kiváltképp nyugtalanító forgatókönyv egy ideológiai harc globális exportját mutatja. Az Egyesült Államok belpolitikai megosztottsága és törzsi logikája már most áthatja az ország működését. Ebben az esetben az amerikai külpolitika szorosan összefonódna a belpolitikai kultúrháborúval. Az orosz és kínai autoritárius rezsimek, melyek Trump-csapat szemében példaképek lehetnek, már nem ellenségek. Ahelyett, hogy saját érdekeiket érvényesítenék, a Trump-adminisztráció egy reakciós-hierarchikus világrendet szövetségeseként kezelné ezeket az államokat.
Egy ilyen irányú elmozdulás példátlan lenne: az Egyesült Államok a szövetségeseit (például Európát) liberális-demokrata rezsimeknek tekintené, amelyekben ellenségeket lát. A második Trump-adminisztráció egyik ideológusa, Curtis Yarvin, már nyíltan hirdeti a „neoreakciós” fordulatot, amely szerint a modern demokráciákat meg kell törni, helyükre autoriter rezsimeket állítva. A Trump-rezsim ezen iránya teljes belső és külső polarizációt okozhat, amelyben az amerikai hegemónia teljesen megkérdőjeleződik.
Helyezkedések és lobbiharcok
Egy kristálytiszta stratégia ebben az adminisztrációban nem létezik: Trump kormányzása ellentmondásokban és belső ideológiai harcokban fuldoklik. Az, hogy merre mozdul az Egyesült Államok a következő években, leginkább attól függ, kik képesek nagyobb befolyást szerezni Washingtonban. Az ideológusok, üzletemberek és külföldi érdekcsoportok egyaránt a saját elképzeléseik irányába próbálják húzni Amerika politikáját, mely a globális diplomáciára kiszámíthatatlan és veszélyes hatást gyakorolhat.
Egyetlen dolog biztos: Trump második elnöksége alatt folytatódó káosz nemcsak az Egyesült Államok jövőjét, hanem a világrend alapjait is megrengetheti.
