Ludassy Mária nem csupán a francia filozófusok életét és munkásságát elemzi, hanem a filozófia mélységeit is feltárja, különös figyelmet szentelve a szabadság fogalmának. Az elmúlt évtizedekben ő a legmeghatározóbb magyar filozófiatörténészként vett részt a közéletben, életművében pedig a francia felvilágosodás nagy gondolkodói és jellemző vitahelyzetei jelennek meg.
A kötet, amely kilenc tanulmányt tartalmaz, visszavezeti olvasóit a 18. századi francia filozófusok világába, akik nem csak gondolkodásukkal, hanem életmódjukkal is szemben álltak egymással. A fényűzéssel szemben álló Rousseau és a dőzsölő Voltaire kontrasztja nem csupán a személyes megnyilvánulásaikban, hanem filozófiai nézeteikben is megmutatkozik. Különösen figyelemre méltó Condorcet sorsa, aki a forradalom idején tragikus körülmények között hunyt el, és akinek neve máig összefonódik a racionalitás eszméjével.
A filozófia tétje abban rejlik, hogy a gondolatok nem csupán elméleti síkon léteznek: a történelem folyamán a filozófusok gyakran életüket is kockáztatták nézeteikért. Ludassy Mária könyvében párhuzamot von a régi és a modern politikai filozófiai diskurzusok között, rávilágítva, hogy a mai társadalmi problémák gyökerei sokszor a múltban keresendők.
Rousseau hite a közjót szolgáló szabadságban nem csupán elméleti konstrukció, hanem erőteljes kritika a modern kor fogyasztói társadalmával szemben, amely az egyéni értékeket háttérbe szorítja. Az erkölcs és a társadalmi felelősség kérdései a könyvben központi helyet kapnak, jól illusztrálva, hogy a filozófia nem csupán múltszázadi probléma, hanem a ma emberei számára is releváns kérdésekre keres választ.
Ludassy tanulmányai azt mutatják, hogy a klasszikus filozófiai diskurzusok folyamatosan formálják a modern politikai és társadalmi gondolkodást. Az elmúlt évtizedek politikai eseményei, mint a felvilágosodásellenes kirohanások, újraértelmezik ezeket az eszméket, így a filozófia tétje sosem csupán egy elméleti vitában rejlik, hanem szoros kapcsolatban áll a társadalmi valósággal.
Az állam és a szellem szuverenitása nem csupán Ludassy Mária könyvének címében visszaköszönő konceptualizálás, hanem magát a filozófia intézményeit is megkérdőjelezi. A szerző hangsúlyozza, hogy a közélet és a politika az elmúlt időszak vitái során nem csupán a hatalom jelképeivé váltak, hanem filozófiai státuszokat képeztek, amelyek közvetetten befolyásolják az egyéni és közösségi léthelyzeteket.
A könyv végigvezeti az olvasót azon eszmefuttatásokon, melyek az egyéni szabadság és a közjó kérdését feszegetik, utalva a múlt és jelen közötti folytonosságra. Ludassy Mária nem csupán a filozófiai diskurzusokat idézi fel, hanem ösztönzi az olvasót arra, hogy aktívan részt vegyen a saját szellemi fejlődésében, és felismerje a filozófia valódi, gyakorlati jelentőségét a mindennapi életben. Mindezek a gondolatok pedig egyúttal figyelmeztetnek arra, hogy a filozófia mindig is a társadalmi ügyeink részét képezte, és nem választható el a politikai diskurzusokat kísérő érzelmektől és értékítéletektől.
