## „Migráns” – A Meghaladhatatlan Ellenségkép
A nemzetközi migrációval kapcsolatos félelmek és társadalmi feszültségek már régóta megkerülhetetlen szereplőivé váltak a populista politikának Európában. Az Európai Tanács legutóbbi ülésén, amely június 18-19-én zajlott, egyértelmű jelei voltak annak, hogy a migráció ügyében szigorúbb intézkedések irányába tereli az uniós vezetés az irányelveket. A TISZA-kormány számára ez lehetőséget teremt arra, hogy a populista retorikát továbbra is kihasználja, hiszen a hazai közvéleményben – amely nagymértékben támogatja a bevándorlásellenes politikát – továbbra is népszerűvé válhat ezen stratégia fenntartása.
Budapest irányítása alatt Magyar Péter, a politikai tájékozódásban aktívan részt vevő politikus, több ízben is megemlítette a nemzetközi migráció problémáit a Tanács sajtótájékoztatóján, egyértelműen hangsúlyozva az EU külső határainak védelmét és a szigorú migrációs politikák fenntartását. A Tanács célja az, hogy a migrációs folyamatokat uniós kontroll alatt tartsák, amint azt a legutóbbi, 2023-ban elfogadott migrációs paktumban is megfogalmazták. A paktum részletesen kitér arra, hogy kiterjesztett határellenőrzések, a Frontex megerősítése és a gyorsabb határozatok kiszabása állnak a középpontban, ugyanakkor a migráció mentesítésére irányuló pénzügyi támogatások külső területeken történő rendszerszintű elosztása is kiemelt figyelmet kapott.
Ezen körülmények között a magyar pártpolitika nem tűnik képesnek a helyzet adaptálására; a közélet továbbra is a régi, 2015-től kialakított antimigrációs narratívában rekedt. Míg a Fidesz és a Mi Hazánk egymás között versengenek a bevándorlásellenes politikai szélcsatornájában, a TISZA-kormánynak lehetősége lenne, hogy új narratívákat építsen, ehelyett az Orbán-rezsim által ötvözött politikai formákra és impulzusokra támaszkodik, amelyek nem tükrözik a folyamatosan változó, dinamikus társadalmi realitásokat.
A TISZA-kormány tehát paradox helyzetbe került, hiszen a szigorú migrációs politika és az uniós keretek iránti engedelmesség, amely egyidejűleg igényli a menekültügyi kérelmek benyújtásának lehetőségét, éles ellentétben áll a kormánynak a migrációval szembeni attitűdjével. Ha a TISZA nem alakít ki a jogszabályoknak megfelelő infrastruktúrát a menekültügyi kérelmek fogadásához, akkor továbbra is nagy nyomás alatt marad a napi 1 millió eurós büntetés megfizetése miatt.
A vendégmunkások ügye is hasonló csapdát jelent a TISZA számára. A kormányprogramban megjelent ígéret, amely szerint 2026. június 1-től felfüggesztik az Európán kívüli vendégmunkások behozatalát, végeredményben eléggé problematikus, mert a valós munkaerőpiaci szükségletek figyelmen kívül hagyásához vezethet. E politikai retorikát a kormány eddig nem tudta gyakorlatba átültetni, s ezért elkerülve a feszültségeket, felületes módosításokat eszközölt.
Az előző kormány politikai hibáiból tanulva, a TISZA helyzetének ingatagsága egyértelmű: a korábbi megszorító intézkedések, amelyek a vendégmunkásokkal szembeni szigorítást célozták, továbbra is aktualitását vesztették, miközben a gazdaság növekedésének is gátat szabhatnak. Az ország demográfiai kihívásaira adott válasz a külföldi munkaerő hiánya formájában jelentkezik, hiszen a munkaerőhiánytól szenvedő iparágak számára létfontosságú lehet a nemzetközi szinten szervezett munkaerő-beszerzés.
A jelen politikai klíma alapján a TISZA-kormány tehát nehezen küszöbölheti ki a múlt örökségét, s az elkerülhetetlenül újabb népszerűségi ingadozásokhoz vezethet. Képessége, hogy az aktuális kormányzati elszámoltathatásra válaszoljon, továbbra is súlyos bírálatok tárgya lehet a nemzetközi normáknak megfelelően.
A helyzet tehát ambivalens: a TISZA-kormánynak rendkívül körültekintően kell navigálnia a jövőbeli politikai tájat, mert az általuk kreált narratívák nemcsak a mostani népszerűségi politikát befolyásolhatják, hanem hosszú távon a válságos helyzetek megoldásának lehetőségét is; nem mellesleg sok tekintetben árnyékot vethetnek a jövő politikai játékaikra is.
