A legutóbbi választás, amely április 12-én zajlott, jelentős politikai és közjogi következményekkel bír, melyeket a 1990-es és 2010-es választásokkal is érdemes összevetni. Az eredmények hosszú távú hatásait évtizedek távlatában lehet majd valóban értékelni, hasonlóan az alkotmányos rendszerváltás révén létrejött változások és a „fülkeforradalom” következményeihez. Ezúttal nem csupán a választási eredmények széleskörű értékelése a feladatunk, hanem egy sor olyan tanulság levonása is, amelyek megkérdőjelezik a fennálló választási rendszer fenntarthatóságát.
A 2014 óta alkalmazott választási rendszer, amely az egyéni választókerületeket domináló pártot kiemelkedően kedvező módon jutalmazta, ezúttal is hozott egy negyedik kétharmados győzelmet – annak ellenére, hogy a választók egy része a megteremtője ellen fordult. Ezen a választáson a kormányzati hatalomra hivatkozó politikai diskurzus totálisan megbukott, amikor a szavazók kifejezték elégedetlenségüket, bemutatva, hogy a demokrácia működése nem csupán a szavazatok arányán múlik. Az eddigi rendszer hibái világossá váltak, hiszen forradalmi léptékű változásra volt szükség ahhoz, hogy ilyen kormányváltásra sor kerüljön.
Fontos megjegyezni, hogy a Fidesz, mint hatalmon lévő politikai erő, kormányzási és valóságérzékelési képességei drasztikusan romlottak az elmúlt években. Az ellenzék alapvető átalakulása és a kormányzó párt durva önelégültsége együtt eredményezte a kormányváltást, amit az eddigi választójogi törvények merevsége tovább súlyosbított. A Fidesz kétharmados többsége nem szorította arra a pártot, hogy reformálja a játékszabályokat; ehelyett magabiztosan bízott a választási törvényekben, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a népszerűségüket erősítik a kormányzati erőforrásaik és egy új világellenfél felépítése.
Ez a választási eredmény az eddig fennállt politikai autokrácia normál működésének kudarca, és a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszere) megbukott. Külön érdekesség, hogy a Tisza néven ismert új politikai erő a kormányváltás szándékával egyesítette a választók széles táborát. Az egyéni szavazatok és a listás szavazatok arányai valósággal példátlanok lettek. A Tisza kiemelkedő teljesítményét, amely 3 339 527 listás szavazatot, valamint 3 333 415 egyéni képviselőre leadott szavazatot kapott, azonban nem csupán a szavazatok száma és aránya, hanem a mandátumelosztás rendszere is befolyásolta.
Ha a választási rendszer kiszámíthatósága minden alkalommal kedvez a domináns pártnak, ahogyan 2014-ben a Fidesznek is kedvezett, akkor sürgős szükség van ennek az átalakítására. A Tisza most megkapta a lehetőséget, hogy átalakítsa a választási rendszert, amely történelmi lehetőséget kínál arra, hogy a politikai hatalom újraértelmezze magát Magyarországon.
Az eddigi választási ciklus során a leköszönő miniszterelnök elérte, hogy a szavazók tömegei, akik rekordmagas részvételi aránnyal, 79,56%-kal szavaztak, mind nyilvánvalóan ellentmondtak a kormányzat által hirdetett békés politikai állapotnak. Ezen a választáson a nemzeti szavazati arányok új megvilágításba helyezték a Fidesz eddigi tevékenységét, hiszen 19% politikai különbség mellett a Tisza minden megyében felülmúlta a Fideszt, még a legkárosabb politikai helyzetekben is.
A települési szintű adatok is rávilágítanak a Tisza lendületére, amely nem csupán a fővárosban, hanem a közép- és kisvárosokban is domináló arányokat mutatott. Míg a Fidesznek csupán a legkisebb településeken sikerült némi szavazatot megtartani, a Tisza kétszer annyi szavazatot gyűjtött a kisebb városokban és falvakban is. Ezen adatok tükrében a Fidesz számára további lépések szükségesek annak érdekében, hogy ezt a politikai trendet ellensúlyozni tudja.
A Fidesz számára ez a választás nem csupán egy újabb vereség volt, hanem egy új startot is jelenthet, amennyiben a párt képes a választók pontosabb igényeire reagálni, valamint új, inkluzív politikai diskurzusokat indítani. Mindezek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a választási rendszer újra konszenzusra és demokratikus együttműködésre épüljön, távol a jelenlegi agresszív politikai környezettől. A jövő Magyarországának politikai tájékozódása a választási rendszer alapvető átalakításán keresztül vezet, amely új politikai kultúrához és a társadalmi békéhez vezethet.
