A Szuverenitásvédelmi Hivatal tanúja a bíróságon: önellentmondások és téves állítások az Átlátszóról
2025. november 12-én, a Fővárosi Törvényszéken zajló perben, amelyet az Átlátszó indított a Szuverenitásvédelmi Hivatal ellen, a Hivatal vezető elemzője tett tanúvallomást. Vallomása során elmondta, hogyan készült az a jelentés, amely az Átlátszót „külföldről finanszírozott, dezinformációs és hírszerző tevékenységet folytató” szervezetként írta le. A tanúvallomás során azonban ellentmondások és téves következtetések sorát tárta fel, ezzel megkérdőjelezve a Hivatal hitelességét.
A tanú már az első kérdésre válaszolva elismerte, hogy nem volt tisztában az eljárás pontos tárgyával. Elmondta: „Annyit tudok, amennyit hivatalból tudok, hogy miről folyik ez a per, de részleteket igazából erről nem tudok.” Az, hogy a tanú a per előtt mindössze annyit tudott, hogy mit fog tenni, rávilágít a Hivatal tájékozatlanságára és a jelentésének propagandisztikus jellegére.
Az eljárás során a tanú azt is bevallotta, hogy átadott egy pendrive-ot a bíróságnak, amelyen egy videó található. Az videó a Hivatal jelentésének „kontextualizálására” készült, ám a valódi szándéka – hogy összemoshassák a nemzetközi újságírói együttműködéseket a külföldi befolyásgyakorlással – világos volt.
Amikor a bíró tisztázta, hogy a per nem a jelentés, hanem a Hivatal Facebookon közzétett videója miatt indult, amelyben az Átlátszót „nem civil szervezetnek” nevezték, a tanú elismerte, hogy nem tudja pontosan, mely közleményeket sérelmezi a felperes. A Hivatal elemzője kimondta, hogy a videó és a jelentés „nagyjából összhangban állnak”, ezzel gyakorlatilag megerősítette, hogy a Hivatal politikailag motivált közleményei és a tényszerű számadatokon alapuló jelentései egy tőről fakadnak.
A legélesebb kérdések egyike az volt, hogy a Hivatal miért nevezte az Átlátszót „hírszerzésnek és dezinformációnak”. A tanú válasza: „Én nem tudom, miért sérelmezi a felperes, hogy ezt hírszerzésnek neveztük.” Ebből világosan kiderült, hogy a Hivatal nem titkosszolgálati értelemben használta a „hírszerzés” kifejezést, hanem ipari újságírói adatgyűjtésre értette. Az Átlátszó épp ezt a tevékenységet végzi, viszont a Hivatal jelentésében pejoratív kontextusban alkalmazta ezt a szót.
A tanú továbbá azt állította, hogy az Átlátszó „külföldi érdekek mentén” működik, amit a bíró kérdéseire adott válaszaiban nem tudott alátámasztani. Az érvelése hibás volt, hiszen a „KiMitTud” adatportál, amely közérdekű adatigénylések lebonyolítására szolgál, az Átlátszó fejlesztett ki. A tanú a rendszer külföldi forrásokból való származásáról beszélt, ám konkrét dokumentumok vagy bizonyítékok hiányában csupán találgatásokra alapozta állításait.
Az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) kapcsán a tanú kijelentette, hogy a Hivatal szerint az Átlátszó „hírszerző tevékenységet” folytat. Ugyanakkor a tanú elismerte, hogy az OCCRP oknyomozó újságírói hálózat, amely a korrupciót hivatott feltárni, és nem kormányok által pénzelt tevékenység. Ez a ellentmondás rávilágít a Hivatal érvelésének gyengeségére és a nemzetközi elismerés alatt álló szervezetek lejáratásának szándékára.
A bíró előtt a Hivatal nevével fémjelzett jelentés kétségek elé került, mivel a tanú többször kijelentette, hogy nem tudja, mire alapozza az állításokat, és a nyilvánosság számára feltett kérdésekre nem adott meggyőző válaszokat. Éppen ezért a bíróság előtt hangsúlyosan kidomborodott, hogy a Hivatal által közzétett állítások nemhogy tényszerűek voltak, hanem politikai narratíva elemeiként egy propagandaanyaggá váltak, amely önmagát cáfolja.
